A Világ, ahol élünk...

A másik élményedről nem tudok mit mondani, mert ahhoz kellene tudni bizonyos részleteket. Amikor félig álom, félig éber állapotban vagyunk, általában érzékeljük az "asztrál" síkot, azaz egy olyan valóságot, ami nem a mi 3D világunkhoz tartozik. Sokkal érzékenyebbek vagyunk ebben az állapotban és sokkal erősebben vagyunk képesek "teremteni", mint normál éber szinten. (Ha ismered az agykontrollt, akkor a théta szinthez próbáld hasonlítani. De nem teljesen az, mert itt tudatosabbak vagyunk)

Valóban különös, hogy az érzéseiddel és a vágyaiddal felforrósítottad a fémet. A valóságban még nem találkoztam ehhez hasonlóval. Ezek az érzések lehetnek olyan erősek is, hogy a másik fél megérzi, esetleg hasonlókat él át ő is. Az is lehet, hogy akkor, abban a pillanatban rólad álmodott vagy erősen rád gondolt. Mindenképpen valami erős érzelem járta át akkor őt.

Ha tudnám, hogy a fiadnak vannak olyan emlékei rólad, ahol baseball sapkát hordtál, vagy valami hasonló, akkor mondhatnám azt is akár, hogy te fizikailag visszaérzékelted a fiadat.

Elmondtam amit tudtam. De magyarázatot? A választ nálad jobban úgysem tudja senki. (Itt a második élményedre gondolok) Szívesen venném, ha leírnád, hogy te hogyan magyarázod a történteket. Ha nem sikerül, lefekvés előtt koncentrálj arra, hogy álmodban megkapod a választ. Mondd el magadban többször is: "Álmomban választ kapok a kérdésemre. Emlékezni fogok az álmomra..." És persze tedd fel konkrétan a kérdést is magadban.

Ha pedig halálközelbe kerülünk, azaz egy pillanatra beáll a klinikai halál, akkor már testen kívül vagyunk, és ott már nem az agy, hanem a "lélek" élményeit éljük meg.

-

A fejtetőn szorító érzésről nem teljesen azonos a véleményem Gabyellával, én inkább szkeptikus vagyok. Éppen erre írtam neked azt, hogy kérj egy álmot, mert sem én, sem Gabyella nem tudjuk nálad jobban a választ. Ez a te válaszod, és benned van, a te magasabb tudatodban (avagy a tudatalattid alatt).

Személyes véleményem az, hogy az angyaloknak nevezett "energiák" vagy "létezők" is megtalálhatók bennünk, a tudatunk legmélyebb rétegei alatt. Álommal ezek a "létezők" előhívhatók. Ha a te "létezőidet" angyaloknak nevezed, álmodhatsz az angyalaiddal is, csak fel kell ismerni őket. Mert az álomképeket már valóban a fizikai agy alakítja befogadhatóvá a szellemi "asztrál" képekből. Az asztrál képek a mi fizikai adottságainkkal önmagukban nem értelmezhetők.

Minél mélyebben hatolsz önmagadba, annál közelebb kerülsz "Istenhez", de ezt az "Isten-érzést" a szeretet megélésének is elképzelheted. - Már ez egy kicsit talán sok, de talán így tudom mégis legjobban elmagyarázni. Próbáld ki, haladj egyre mélyebben magadban és meglátod, hogy nem beszűkülést, hanem valami kinyílást fogsz érezni. Nyílik egy Univerzum. A befelé haladással egyre közelebb kerülsz hozzá, és az egyre inkább objektívvá válik. Amikor én mélyen önmagamba hatolok, ugyanahhoz az objektív Univerzumhoz közelítek, mint te. Talán emlékszel, amikor Jézust kérdezték, hogy hol van az Isten országa, azt válaszolta: "Isten országa bennetek van" Nem nagyon értették az emberek, sok keresztény még most sem érti, hogy ennek pontosan ez a lényege: ne kívül keresd, mert nem ott van. Isten, az angyalok, a Mennyország és minden egy olyan helyen van, amit saját belsőd legmélyén tudsz megtalálni. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy képzelődés az egész vagy mese. Létezik, és igenis valóság. Csak nem fizikai és nem űrhajóval lehet oda eljutni.