Meggyőződésem, hogy az életünket itt, ezen a Földön kell élnünk, és itt kell megkeresnünk az élet lényegét, más néven a "boldogságunkat". Feladataink vannak, és ezeket a feladatokat nem egy túlvilági jutalom reményében kell végrehajtanunk, hanem saját magunk miatt, hogy a bennünk lévő jó, az értékeink a részünkké - tulajdonságunkká - váljanak. Talán e miatt is van lezárva előttünk a létnek minden további megnyilvánulása. Az itteni életünkre kell koncentrálnunk.
Mégis, néha "kiszivárognak túlvilág hírei", megtapasztalunk olyan dolgokat, amelyek sehogyan sem illenek bele az életünkbe. Mindig is sejtettük, hogy van valami odaát, a lét nem tűnhet el csak úgy. Vagyok, és a test, amelyben jelenleg élek, csak átmeneti létformám eszköze, úgymond egy ruha, amit születésemkor felvettem, hogy a 3D világban közlekedni tudjak.
Hiszem, hogy van egy másik életforma, amelyben én is képes vagyok létezni, de a hitem nem tudat. A halálközeli élmények valamiféle bizonyítékkal is szolgálnak, mert megmutatnak valamit abból a "másik létből". Ezeket a híreket kétkedve fogadjuk, nem vagyunk rájuk felkészülve, továbbra sem vagyunk képesek bizonyítékként kezelni, mert nem fér bele a létformánkba. Bizonyítékaink továbbra sincsenek, de a hitünkben erősíthet és ezzel körvonalazhatunk valamit a túlvilágról alkotott elképzeléseinkhez.
Ebben a fórumtémában próbálom összegyűjteni azokat az információkat, amelyek a halálközeli élményekkel kapcsolatosak.
Az első ilyen videó, amire a YouTube-on ráakadtam: Találkozás a "Fénnyel".
Ez a videó egy kicsit más. Mintha az örök kárhozat lehetőségéről szólna, de én a kárhozatban nem hiszek. Nem tudom hova tenni... Nem értem. Szívesen venném, ha mondanátok valamit róla.
Az első bekezdésben szavakba öntötted a megfogalmazható lényeget.... A másodikban a konkrét valóságot... A harmadikban pedig nagyon szépen azt,amit remélni lehet.... A kétkedés teljesen helyén való ebben az esetben is.Hogyan is hihetnénk "vakhittel" valamit,amit meg sem tapasztaltunk..Mert itt is a megtapasztalás pusztán az egyedüli meggyőző erő. S ez a legjobban van így..Túl vagyok már a megtapasztalásokon,így nekem kissé könnyebb dolgom van ezzel a témával. - Nem hiszem..hanem tudom.. - De tökéletesen megértek minden kételkedőt..Bár az általam átélt dolgokról sosem beszéltem szívesen..Így dilemmáztam egy ideig most is ,hogy hozzászóljak-e. De úgy érzem itt közöttetek ezt nem tehetem meg,hogy nem foglalok állást ebben a témában, ha már felvetetted.S ha már én átéltem.Többször is. Az első videó..- elég jól próbálja felvázolni a lényeget.. De nagyon sok dolog van, amit a saját esetemben is megpróbáltam szavakkal leírni - magamnak - de szinte lehetetlen.. Érzem neki sem sikerült mindent - mindig illusztrálni.. A második videó..- Annak ellenére, hogy kissé inkább erős hallucinációnak tűnik fel a történet nem merném azt mondani,hogy ez nem így esett meg vele.. Többféle megtapasztalásom volt nekem is..nem mindig ugyanolyan.. bár ilyen fájdalmas nem..,de az nem is jelenti azt,hogy kétségbe vonhatnám amit Ő tapasztalt.. Nagyon magányos dolog ez..egyedül van vele az ember nagyon..sokáig kerestem a válaszokat a miértekre én is.De válasz sokféle van..Kinek - kinek más..és mindegyik igaz.. Tervbe vettem egy időben,hogy megkeresem és összefogom azokat az embereket,akik érintve vannak..de nem könnyű ez..mindenki inkább titkolni szeretné,nehogy "bolondnak" nézzék..
Ha gondolod írhatok ide egy cikket egy általam hitelesnek tartott szerzőről,illetve ajánlhatok néhány könyv címet,amit esetleg érdemes elolvasni,ha valaki el szeretne mélyülni a témában..
Szeretettel : Angel
~~ Egy Mosolyt Hoztam..:) ~~ Neked..:) ~~
Az üzenetet módosította Angel - Hétfő, 2010-08-16, 21:12
Drága Angel, Bármilyen cikket szívesen veszek (veszünk), amit fontosnak tartasz.
Úgy gondolom, szükség van arra, hogy néha belegondoljunk: az élet több annál, mint amit a hétköznapjainkban megtapasztalunk. Ezzel nem akarom lebecsülni a hétköznapjainkat, hisz pont a hétköznapjainkban, a kicsinek tűnő feladatainkban kell kiteljesítenünk önmagunkat. De ha tovább gondolkodunk és feltételezünk valami "többet" ennél, akkor megváltozik az értékrendünk. Konkrétabban: mostanában, ahogy körülnézek a világban, azt tapasztalom, hogy az emberek összemossák a morális fejlődést az anyagi gyarapodással. Nagyszerű, lélekemelő szlogeneket használnak, de a mondandó vége általában az, hogy stabilizáld az anyagi helyzetedet, mert ez a kulcs ahhoz, hogy többé válj. A keresztény vallások után az ezotéria területe az, ahol leginkább materializálni próbálják a szellemet és a lélek finomságát. A jóslás és az úgynevezett sorselemzés (ami szinonimája a jóslásnak, de szebben hangzik) is ugyanezt hirdeti. Egy kicsit kisarkítva azt mondhatnám, minden a pénzről szól.
Amikor valaki az interneten böngészve ránk talál, talán egy pillanatra megáll és elgondolkodik azon, hogy valóban több az élet ennél, s ha mégoly öntudatosak és magabiztosak is vagyunk, el kell fogadnunk, hogy egy nagy egész részeiként létezünk, és ezt a nagy egészet szolgálnunk kell és nem uralni. A szolgálni nem azt jelenti, hogy akarat nélküli szolgává kell válnunk! Inkább elismerni végre azt, ami eddig nyilvánvaló volt: az Univerzum részei vagyunk és felelősséggel tartozunk érte.
Teljesen egyetértek azzal, hogy nem szabad regressziós hipnózist használni. Nem szabad olyan ajtókat feszegetni, amelyek szándékosan el vannak zárva előlünk. Sokféle magyarázatot hallottam már arról, hogy miért van erre szükség. Ezek inkább magyarázkodások. Egyszerűen kíváncsiságról van szó és arról, hogy ismét bizonyosságot szerezzünk arra, hogy a halál után nem fogunk elmúlni, mert jön egy új élet.
Nekem is megfordult a fejemben, hogy ez nem lehet az igazi halálközeli élmény. Mert nincs pokol, nincs olyan, hogy örök szenvedés.
Mindig bajban voltam azzal,hogyan fogalmazzam meg a mély léleklátásomat,amit mások még hírből sem ismernek.Hogy látom az emberek érzelmeit és az említett álarcukat,hogy mit miért tesznek vagy mondanak.Ezért szeretem a karakterológiát is, ebben mélyültem el,mert így tanulok. Személy szerint nem voltam hasonló helyzetben,de tudom mikor jön az igazság és mikor fedi valami más. Úgyhogy a második videóra szavazok.Nem állítom,hogy az első nem igaz,de közhelyesebb, általánosabb a megfogalmazás és a történet sem kerek,sokkal inkább víziószerűbb,töredékesebb a (mit keresel itt) fénylénnyel,olyan amit minden hasonló spirituális oldalon olvasni. A második beszámoló az abszolút hitelességről szól,elég nehéz körülírni azt a szimbólumtömeget és rendszert amit egy ember jelképez,de látom és hallom a hangjában ahogy olyan élményt próbál átadni ami a hétköznapi, így önmaga szűkebb tudatát is jóval meghaladja.Érzem benne a tanítást,még akkor is ha ő ezt nem tudja. Nemrég találtam egy hasonló történetet valamelyik fórumon,a nő szintén kórházban volt intenzíven, bemásolom ide nagyon elgondolkodtató...
"Kedves András, úgy látszik, hogy az az ember ODAÁT-ról nem emlékezik semmire és ezért mondja ezt. Elég sokan vannak így, az én ismerőseim közül is vannak olyanok. Csodálkoznak, hogy nekem élő, színes, maradandó emlékképeim - inkább filmem van erről, és ezt soha nem lehet elfelejteni. Gondold el, amikor OTT FENN megmutatják neked, "Nézd! ott lenn a műtőasztalon az a test, az nem TE vagy!" - milyen érzés fog el! Feketén-fehéren TUDOD, bizonyosság benned, hogy valóban NEM TE VAGY AZ A TEST!!! Arra gondoltam amikor az aneszteziológus dr-nő kétségbe volt miattam esve, - hogy "Mi a baja a dr-nőnek? Én még soha életemben nem éreztem ilyen jól magam"!!! Mindent végignéztem amit velem csináltak a műtőben, és utólag elmondtam. A dr-nő halottfehér lett, majdnem elájult, a főorvos tolta ki a könyökénél fogva, a másik kezével meg a dr-nő vállát fogta, hogy el ne essen. OTT FENN azt mondták, - "vissza kell menned!" NEM akartam visszajönni! Éreztem, hogy OTT vagyok valóban otthon, ODA tartozom én is. Megmutatták a gyermekeimet, és ekkor már vissza akartam jönni! Ekkor kaptam tőlük egy mondatot: EMLÉKEZZ MARDUK ISTEN TEMPLOMÁRA! Most képzelj el egy, a saját méretednél legalább 4 számmal kisebb, szűk, hideg és merev könnyűbúvár-ruhát, amely belül sötét, és ragacsos, mintha kátrányos lenne! Ebbe kellett visszaerőltetnem magam. Ezután kezdődött a fuldoklás, a fájdalmak, -. mert a leállt reflexlégzést nagyon nehezen tudták újra visszahozni!! amikor a hazakerülés után eltelt 3 hónap, az újságos hozott nekem egy újságot. Ahogy ránéztem, a lélegzetem is elállt! az volt a vezércikke: MEZOPOTÁMIÁBAN MEGTALÁLTÁK MARDUK ISTEN TEMPLOMÁT!!! A hideg futkározott a hátamon! Tehát mégis IGAZ, amit OTT kaptam! Ezek szerint VAN INKARNÁCIÓ!!! VAN! -- hallottam ugyanazt a hangot, amely OTT FENN beszélt hozzám. Ettől a perctől soha többé nem kételkedtem, és egyre több Spirituális élményben volt részem. Tudod senkinek se kívánom a klinikai halált, és Jézus is azt mondta: "TE láttál Tamás, . . . . . . . . és hiszel, DE mennyivel boldogabbak azok, akik nem látnak és mégis hisznek!"
Hozzáadva (2014-01-30, 18:35) --------------------------------------------- A kárhozatról pedig annyit (gondolom a sötétség és semmi állapota),hogy a teremtett egónak kétesélyes a dolog ahol szabad akaratából saját maga választ,vagy az önmagának való megbocsátást,vagy az önbecsapást,illúziókat és szerepjátszást.Az előbbivel a szeretetet és elfogadást választja,az utóbbival a félelemből meghozott döntést a kiszakadást...