 |
 Evia |
Üdvözöllek
Vendég
|
A Világ, ahol élünk...
Művészeti és ezoterikus közösségi oldal
|
|
Szabadságról
|
|
| axis | Dátum: Péntek, 2011-12-23, 14:50 | Üzenet # 1 · Megosztás:  |
Csoport: Barátok
Üzenetek: 4
Helyzet: Offline
|
Sokan beszélnek ma szabadságról, de kevesen vannak tisztában azzal, hogy mit is jelent valójában szabadnak lenni. A szabadság egy olyan állapotot jelent, melyben függetleníteni tudom magam minden mástól. Mikor semmi nem lehet igazán hatással rám. Ha tetteimben, cselekedeteimben, egyéb fontosabb funkcióimban nem befolyásol igazán sem külső, sem pedig belső tényező. Sem egy másik személy, sem az időjárás, sem testi szükségleteim, sem indulataim, érzelmeim vagy vágyaim. Abban az esetben, ha minden vonatkozásban, teljesen tárgyilagosan és mindentől függetlenül tudok dönteni és cselekedni, felülírva minden külső és belső tényezőt, akkor már nagymértékben szabadnak tudhatom magamat.
A befolyásoltságtól való mentesség egy letisztultabb állapotot jelent. Minél inkább szabad vagyok, annál inkább vagyok önmagam. Minél nagyobb szabadságra, függetlenségre teszek szert, annál inkább vagyok ura cselekedeteimnek: én-(ön)magam.
Egy ember, aki felelősen képes gondolkozni és van némi önbecsülése, mindezt nem hagyhatja figyelmen kívül. Önmaga megismerése, önmaga nevelése, a zavaró és zavart keltő tényezők felszámolása fontos momentumnak kell lennie életében. Minél inkább felismeri valaki ennek jelentőségét és minél nagyobb késztetést érez a megvalósításra, annál inkább ura önmagának és minél jobban uralkodik ösztönei, indulatai felett, annál lényegesebbé válik mindez számára.
A szabadság megvalósításához korlátozásokat kell alkalmaznunk, hiszen ösztöneinken való felülemelkedés bizonyos megvonásokkal jár. Persze mindez csak első látásra tűnik korlátozásnak, ugyanis éppen a korlátozó erők felszámolása az, amit végre kell hajtanunk. Olyan korlátokat kell ledöntenünk, melyek eddig a szabadság csalóka illúzióját keltették bennünk.
Az ember alapvetően abban különbözik egyéb élőlényektől, hogy képes ösztöneit megfigyelni, vizsgálni, kontrollálni azokat és adott esetben felül is emelkedhet azokon. Lehetősége van kivívni a valódi szabadságot, de módja van teljesen átadni magát ösztöneinek, azok rabjává is válhat. Felfelé és lefelé egyaránt nyitva állnak a lehetőségek. Felfelé a szabadság kapui nyílnak meg előttünk, lefelé pedig az egyre nagyobb rabság. Tulajdonképpen az az élőlény, amely semmiféle önkontrollal nem bír, mely ösztöneinek teljesen rabja, olyannyira, hogy erről a rabságról tudomása sincs, nem tekinthető embernek. Az ösztönök eluralkodása az állatvilág felé sodorja az embert.
Az embernek természetesen elsősorban önmagán, önmagában kell munkálkodnia, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen közegben teszi mindezt. Egy olyan környezet, mely az ösztönök uralmát és azok minél intenzívebb ki-és megélését hirdeti, teszi lehetővé és szorgalmazza azokat, olykor szinte kötelező érvénnyel, az ember számára – a fentieket figyelembe véve – kedvezőtlen. Kedvezőtlen, hiszen mindinkább és egyre jobban egy olyan állapotba igyekszik magával rántani, mely emberi mivoltát veszélyezteti. Másrészről pedig megnehezíti a fejlődést, vagy adott esetben meg is akadályozza azt. Teszi ezt oly módon, hogy közben a szabadság hamis látszatát kelti. Ott ahol különféle szenvedélyek, vágyak, olcsó kívánalmak és állatias ösztönök felkorbácsolása, felszínen tartása, terjesztése zajlik, a legkisebb mértékben sem lehet szabadságról beszélni. Mert vajon szabadnak tekinthető-e bárki, vagy bármi is, aki/ami ösztöneinek rabja? A madár, mely látszólag a végtelen eget birtokolja és nincs számára semmi, ami gátat szabhatna, valójában semmit, de semmit nem képes tenni azon kívül, mint amit uralkodó ösztönei diktálnak.
Akkor, ha nem engedem magam szenvedélyek, érzelmek, indulatok, egyéb emocionális megnyilvánulások játékszerévé válni, ha küzdök mindezek ellen és a győzelem érdekében különböző korlátozásokat alkalmazok önmagammal szemben, akkor elmondható, hogy mindezek a cselekvések a szabadságot akadályozó elemek lerombolásának eszközei. Egy olyan közeg pedig, mely mindebben segítségemre van, alapot szolgáltat, támaszt nyújt törekvéseimben, a szabadság elérésének lehetőségét teremti meg számomra, illetve elősegíti, megkönnyíti célom elérését. Az egyén törekvéseinek eredményei pedig hozzájárulnak egy egészséges társadalom kialakulásához, fenntartásához. Az önmagunkon való munkálkodás, a szabadság irányába tett lépések olyan erényekhez juttathatják a törekvőt, mint becsület, bátorság, egyenesség, hűség, stb.
Abban az esetben viszont, ha szenvedélyeim, érzelmeim, indulataim, egyéb érzelmi reakcióim minduntalan és mindinkább magukkal sodornak, ha uralkodni mindezek felett egyre kevésbé van módom és hajlandóságot sem érzek a kötődések felszámolására, akkor elmondható, hogy saját szabadságomat korlátozom mindezzel. Egy olyan közeg pedig, mely alapot szolgáltat mindehhez, valamint az ide köthető életmódot, világnézetet hirdeti mindenek felett, a szabadság lehetőségétől foszt meg. Az egyén egyre inkább eltávolodik emberi mivoltától, a társadalom hanyatlani kezd. Az alapvető emberi értékek jelentéktelenné, nevetségessé válnak…
Mit jelent tehát a szabadság? Vakon, mindent és mindenkit figyelmen kívül hagyva, személyes ösztön-érdekeket, megvalósítani, állati módon harcolni vágyak megvalósításáért, egyedül, mindenki ellen, vagy pedig függetleníteni magunkat mindenféle befolyástól, objektív, alapvető, örökérvényű emberi értékeket és alapelveket szem előtt tartva teljes, valódi, értékes életet élni?
|
|
|
| |
| Kristály | Dátum: Vasárnap, 2011-12-25, 22:22 | Üzenet # 2 · Megosztás: |
|
Csoport: Barátok
Üzenetek: 11
Helyzet: Offline
|
A valódi ösztönöket nem szabad összetéveszteni a megszokásokkal az indulatokkal a negatív szenvedélyekkel. Vannak rutinok vagy megszokott, sorozatos cselekedetek, kirobbanások de ezekhez az igazi ösztönöknek semmi köze. Sok cselekedet hibás programként működik betáplált befolyások, amiket az elme vezérel. Olyan, mint egy rossz számítógép program.
A valódi ösztönöket nem tudja az elme vezérelni, mert a valódi ösztönök életérzésekből fakadnak.
Például amikor egy kisbaba megszületik nem az elme programja irányítja, hanem az életösztöne. Ösztönből érzi, hogy lélegezni kell ösztönből tudja szopni az anyatejet…stb. és még egy két éves koráig teljesen ösztönösen viselkedik. Később a felnőttek elmondják neki, hogy mit szabad és mit nem mi a jó és mi a rossz és a természetes ösztönök kicserélődnek mások által meghatározott programokra befolyásokra, korlátokra. Ezzel vége is lett a szabadságnak.
Mit jelent tehát a szabadság?…Azt jelenti hogy az egyén visszatér a saját szabad életösztöneinek újra felismeréséhez (érzések) ami minden külső hitrendszertől, befolyástól független. Azt is mondhatnám, hogy úgy fedezi fel ismét az életet, mint egy kisgyerek. Kijavítja a hibás programokat a rossz mintákat amik befolyás alatt korlátok között tartják az életét és egy szerepre kényszerítik. A viselkedésünket befolyásoló hibás cselekedetek igazából nem mi vagyunk azok csak minták, amiket átvettünk a környezetünk nyomására.
(Sajnos ezek a programok sejtszinten DNS mintákban is megvannak és életről életre kihatnak ránk)
A szabad ember tudatossággal rendelkezik, vagyis éberen jelen van a pillanatban és érzi saját életösztöneit amit képes követni. Aki nem tudatos az befolyásolható nincs a jelenben nem figyeli saját magát mindig kifelé tekint mindig másokhoz azonosul. A tudatosság az agy számára megerőltető, mert az elme nem hajlandó a jelen pillanatra koncentrálni mivel kényelmesen megszokta hogy befolyásolt programokat kell végrehajtania amik az illetőt a múlt analizálására vagy a jövő lehetséges negatív történéseire félelmeire összpontosítja.
A programokat csak a tudatossággal lehet javítani …. a szabad ember képes újjászületni egészen sejtszinten a DNS ig tisztulni, gyógyulni ami nem egyik napról a másikra történik.
|
|
|
| |
| axis | Dátum: Hétfő, 2012-01-02, 18:11 | Üzenet # 3 · Megosztás: |
|
Csoport: Barátok
Üzenetek: 4
Helyzet: Offline
|
Az egyén számára semmi nem lehet annál fontosabb, mint hogy saját magát a lehető legmagasabb szellemi pozícióba emelje. Ez a tökéletes uralom, vagy tökéletes szabadság állapota. Ha van valami, ami képes bármi módon befolyásolni, akkor ez a szabadság nincs realizálva, nem létezik. Ebből következik, hogy minden, ami befolyásol, az a szabadságomtól foszt meg. Lehet az éhség, szomjúság, gondolatok, vagy érzelmek. Itt persze az sem mellékes, hogy mivel azonosítom magam: a testtel, gondolataimmal, az elmével, az érzelmeimmel, vagy azzal, „aki” mindezek felett és mögött van. Mindenesetre, ha fejlődést szeretnék elérni, akkor le kell győznöm minden testi és elmebeli befolyást.
Csak azok nem hibás cselekedetek, melyek mentesek mindenféle személyes indíttatástól.
Ha a társadalom egészét vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy a liberális elvek, melyek hamis szabadságot hirdetnek károsak mind az egyén törekvéseire, mind pedig a társadalom egészére.
A tudatosság valóban nagyon fontos, de ha valóban magamra figyelek, akkor hol van a test és a dns?
|
|
|
| |
| Kristály | Dátum: Kedd, 2012-01-03, 20:52 | Üzenet # 4 · Megosztás: |
|
Csoport: Barátok
Üzenetek: 11
Helyzet: Offline
|
A tudatosságról nehéz írni mert az valóban egy olyan dolog amit tapasztalni lehet.
Ha most a jelen pillanatra koncentrálsz...próbáld ki...érezd a jelen pillanatot. Először érezni fogod a semmit...aztán ha a tudatosságod tovább gyakorlod hallani fogod a jelen pillanat zajait esetleg hallani fogod a lélegzeted ahogy kifújod az orrodon vagy ha tovább megyünk beletudsz hallgatózni a testedbe hallani fogod a véred áramlását a szíved dobogását vagy hallani fogod az Univerzum energia hangját.
Szagolj bele a levegőbe mit érzel a levegőbe illatokat szagokat a por illatát a konyha illatát vagy ismeretlen illatokat? Vagy semmit? Nézz magad elé! Nézd meg azt a tárgyat ami előtted van lehet, hogy sokat néztél rá de mégsem láttad nem fedezted fel hogy milyen is az igazából. Nézd meg most tudatosan.
Most ízleld meg a szád ízét milyen ízű most a szád ? Nyald meg kívül vagy belül. Lélegez egyet milyen a lélegzet hideg vagy meleg amit az orrodon beszívsz ? Van íze a lélegzetnek?
Most milyen az érzelmi állapotod, hangulatod jó vagy rossz vagy semmi? Most kérdezd meg magadat mi okozna neked most örömöt és próbáld a választ érezni....választ fogsz kapni ne szavakat várj hanem érzést.
Most vegyél még egy lélegzetet és érezd a tested ha jól csinálod az egész tested most bizseregni kezd.
Ez a tudatosság a jelen pillanat ébersége... A MOST....amit az ember elfelejtett és azért felejtette el mert az elme mentális és lekorlátozta. Vagyis az elme elvette az ember szabadságát és nem az ember irányítja az elméjét hanem az elme irányítja az embert. Az elme képes a tömegtudat irányítása alá tartozni.
Programok szerit és minták szerint működünk. Amik sejtszinten DNS lenyomatban is ott vannak.
Ha valaki szabad szeretne lenni akkor a tudatosságát gyakorolni kell. Gyakorolni kell az éberséget az érzékszervek éberségét és az érzések éberségét. A jelent. Ezt az elme utálja mert a tudatos ember a jelen pillanatot szabadon tudja érzékelni és képes önálló lenni leválik a tömegtudatról. Aki már nagyon profi ebben mások érzéseit is tudja érzékelni. Meg kell jegyeznem hogy érzékennyé is válik egy tudatos ember egészen addig még meg edzi a tudatosságát.... érzékeny lesz a többi ember érzéseire.
|
|
|
| |
| axis | Dátum: Csütörtök, 2012-01-05, 11:44 | Üzenet # 5 · Megosztás: |
|
Csoport: Barátok
Üzenetek: 4
Helyzet: Offline
|
Hangok, illatok, ízek, hangulatok, érzelmi állapotok és egyéb tapasztalati jelenségek az egész külvilággal együtt : az elme produktumai. Ha nincs elme, nincsenek érzékszervi tapasztalatok, érzelmi hullámzások, gondolatok. "Bizsergés" a legkevésbé. A valódi tudatosság nem lehet ilyen, vagy olyan.
|
|
|
| |
| Kristály | Dátum: Csütörtök, 2012-01-05, 22:12 | Üzenet # 6 · Megosztás: |
|
Csoport: Barátok
Üzenetek: 11
Helyzet: Offline
|
Nem nem az volt a szándékom, hogy bizonyítsak. Csak bemutattam egy olyan példát amit egyébként lehet, hogy magadtól nem tapasztaltál volna.
Nem vagyok én az elme ellensége, de sajnos az emberek hipnózisban vannak szemellenzőt hordanak le van fedve a szabadságuk.
Legyen még egy példa.
Ha azt mondom neked pl., fa mi jut az eszedbe?
Annak az embernek aki nem szabad és tudata korlátolt, gondol egy pillanatra egy fát és kész.
Egy tudatos embernek ha az mondod pl fa....rengeteg fát tud elképzelni egyszerre gyümölcsfákat, tujafákat, fenyőféléket, tölgyet, bükköt, nyírt, fűzfát ...... látja maga előtt a fák színeit tuja hogy a fát meglehet érinteni sőt a fát meglehet szagolni... Az is tudja ha ránéz egy fára, hogy a fa nem csak annyi amennyit látunk belőle a fának több része is van a fának van gyökere is a föld alatt.
Vagyis a tudatosság nem korlátoz nem terel el nem vonja el a figyelmed az éber szabad tudatra épül. A tudatos ember számára kinyílik a világ.
Nyilván, hogy elme is kell hozzá de csak a kiegyensúlyozott agy képes a szabadságot megengedni az embernek. A tudatosság elkezdi kivonni az elmét nem engedi a lekorlátozó hatalmat, átadja az érzéseknek az irányítást..(ezért volt az hogy sok feltalálót, tudóst, művészt akik szabadon használták tudatosságukat elmebetegnek, bolondnak tartottak).Később a tudatosság az éberség gyakorlásával kiegyensúlyozza a jobb és a bal agyféltekét. Szabaddá válik a tudat leválik a tömegtudatról az ember veszi át a tudat felet az irányítást. Ekkor történik az ébredés a tudat ráébred eddig nem ő volt az aki volt illúzióban élt.
|
|
|
| |
| axis | Dátum: Péntek, 2012-01-06, 14:49 | Üzenet # 7 · Megosztás: |
|
Csoport: Barátok
Üzenetek: 4
Helyzet: Offline
|
Nem mellékes, hogy az egyén milyen létszemléletet alakít ki, pontosabban: fontos megtalálni a helyes létszemléletet és ez alapján rendezni életünket. Fel kell tudni ismerni a külvilágban zajló események valódi okait, azokat az erőket, melyek a tapasztalati külvilágban hatnak. Felismerni anélkül, hogy túlságosan magukkal ragadnának azok. A dolgok valódi lényegének meglátása, az igazság fáradhatatlan keresése, felismerése bizonyos tudatosságot feltételez.
Másrészről viszont: az igazi szabadság - és tudatosság - abszolút, mindentől független, korlátlan. Tehát nem viszonylagos, nem kettős, nem valamilyen. Minden ami van: korlátoz. A test, az érzelmek, a gondolatok, maga az elme is.
Istenről nem lehet azt mondani, hogy van és azt sem, hogy nincs.
Hogy mi jut eszembe arról, hogy fa? Nem az a fontos, hogy mi jut eszembe, hanem az, hogy egyáltalán eszembe jut valami. Eszembe jut: azaz megjelenik egy gondolat. Honnan, ki (vagy mi) által? Miből ered? A semmiből megjelenő gondolatok adottak, tehát nem én indítom el azokat, nincs uralmam felettük, befolyással vannak rám. Tudatosságról, szabadságról ebben az esetben (sem) beszélhetünk.
(A bizonyítás nekem sem szándékom, mint ahogy meggyőzés sem. )
|
|
|
| |
| Kristály | Dátum: Péntek, 2012-01-06, 23:06 | Üzenet # 8 · Megosztás: |
|
Csoport: Barátok
Üzenetek: 11
Helyzet: Offline
|
A tudatossághoz nem kell elme, test sem kell sőt még lélek sem kell. Mindennek van tudatossága függetlenül attól hogy él vagy nem. Minden ami kifejeződés tudatossággal rendelkezik. A számítógép tudja magáról, hogy egy számítógép és a szék amin ülsz tudja magáról, hogy egy szék és a fa is tudja, hogy fa....
Az ember nem tudatosság, de rendelkezhet tudatossággal és általa ismeri fel a szabadságot. Akkor korlátoz minket minden ami van, ha azt választjuk, ha a korlátozást választjuk. Az elme lehet ebben a legnagyobb korlát, a test abban korlátozhat minket, ha már nem akarunk a fizikai világban élni akkor szabadulni szeretnénk a testtől az érzések és a gondolatok, ha nincsenek tudatossággal letisztítva akkor programokra szerepekre kényszerítenek minket amiket ha felismerünk irányíthatunk, elfogadhatunk és elengedhetünk.
Az ember tudatossággal felismerheti az energiák működését és képes azokat alakítani formálni irányítani ezzel saját életét kormányozni magát szabaddá függetlenné tenni. Csak akkor képes egy ember eljutni a szabadságig ha megtudja magának azt adni de ahhoz saját magát kell annyira megszeretni, hogy képes legyen saját magát szabadsággal megajándékozni.
A legnagyobb kihívás, hogy az ember megszeresse saját magát. Ez a szeretet nem a kis emberi egoval kapcsolatos, hanem a nagy szellemi énnel van össze olvadva.
Nem sok ember él ezen a földön aki erre képes, de egyre többen lesznek.
Isten kérdés hogy van-e? Ahol teremtés van ott teremtőnek is kell lenni. A teremtőt pedig meglehet tapasztalni minden egyes sejtemben ott van ha befogadom és ezáltal a teremtő is tapasztal azt tapasztalja mondjuk rajtam keresztül is, hogy milyen embernek lenni.
|
|
|
| |
 Chat
|
|
|
