Néha sajnos "muszály", ami súlyosbítja a helyzetet. A muszáj után nem használunk létigét (vagyok, van... stb.), mert ez a szó nem használható jelzőként, azaz a kérdésre, hogy milyen?, a muszáj nem válasz.
Milyen vagy? - Okos vagyok. Sok tulajdonságom van, de a muszáj az nem a tulajdonságom.
Akkor milyen környezetben használjuk a muszáj szót?
Lehetőleg csak a konyhanyelvben, írott művekben, cikkekben, levelekben kerüljük.
Hasonlóan épül fel egy mondat a "muszáj"-jal, mint a kell és a tilos szavakkal.
Fontos, hogy megcsináljam ezt a dolgot...
Muszáj elkészülnöm a feladattal...
Meg kell csinálnom, muszáj!
Tilos a fűre lépni!
Muszáj a fűre lépnem!
Megjegyzés:
Ady Endre egyik versének a címe: A muszáj Herkules
Ady szabadon használta a költői eszközeit, mindennek megvolt a helye a verseiben. Tudatosan válogatta meg a kifejezéseket. Akkor és ott pontosan egy szabad szájú, dühös hangulatot fejezett ki ezzel a szóval. Nem azt mondom, hogy neki joga volt hozzá, mert ő volt az Ady, nekünk meg nincs, mert mi nem vagyunk költők. Van jogunk, de akkor használjunk olyan környezetet a mondandónkhoz, ami megindokolja az ehhez hasonló kifejezéseket. Ilyen költői környezetet pedig talán éppen azért nem tudunk teremteni, mert nem vagyunk Adyk. Addig is, kerüljük a muszáj szót írásainkban.