A Világ, ahol élünk...

Magyarok országa. Velem mér' mostoha?
Ej! Ha kezemben lenne az Isten ostora.
Úgy vágnék én oda. Mekkorát csak lehet.
Csak keresnék előbb - alkalmas helyet.
Hogy ahová ütök ott senki ne legyen.
Hogy kicsiny hazámban semmi kárt ne tegyen.
Hogy mire földig ér az ostor suhintása.
Ne ütés legyen az. Csak kezem simítása.
S ha újra üthetnék? Egyet sem haboznék.
Lesz, kinek a simítással is fájdalmat okoznék.

Megszakad a szívem.
Könny fut a szemembe.
Ha hazáról szólnak,
mi juthat eszembe?
Nincs a Földön ország
ahol otthon lennék.
Egy hely a Föld hátán
hová haza mennék.

Nincs a Földön ország
ahol otthon lennék.
Még a föld alatt
sem vagyok más,
csak vendég.

Sanyarú a sorsa
a külhoni magyarnak.
Akit befogadni
sehol sem akarnak.
Kinek a testvérek
oltalmat nem adnak.
Kit Magyarországról is
haza zavarnak.

Kinek a testvérek
oltalmat nem adnak.
Kit Magyarországról is
haza zavarnak.

Mostoha világban, megtagadva élek.
Kicsiny unokámnak könnyezve mesélek
az üveghegyekről, Óperenciákról.
De mit mesélhetnék neki a Hazáról?

Elmondjam e néki hogy van Magyar ország?
Ott van a mi hazánk, ott van a Mennyország.
Ne hidd el gyermek. Ne légy oly ostoba.
Hisz minden mesében gonosz a mostoha.

Magyarok országa
ne hagyj veszni engem.
Ne kelljen örökre
hazátlannak lennem.
Istenemre mondom,
én nagyon boldog lennék.
Ha Magyarországon
nem csak vendég lennék

Se hazám, se zászlóm.
Se himnuszom nincsen.
Édes anyanyelvem
az egyetlen kincsem.
Boldogan csókolnám
A piros fehér zöldet.
Ha magaménak tudnék
egy darab Magyar földet.

Akkor végre tudnám:
Hazám is van nékem.
Hogy ha el fogadna
Testvér Magyar népem.

Magyarok országa
ne hagyj veszni engem.
Ne kelljen örökre
hazátlannak lennem.
Istenemre mondom,
én nagyon boldog lennék.
Ha nem vendég lennék,
Ha hozzátok elmennék.

Istenemre mondom,
Végre boldog lennék,
Ha Magyarországon
nem csak vendég lennék

Akkor végre tudnám:
Hazám is van nékem.
Hogy ha el fogadna
Testvér Magyar népem.

Patyi Károly