Csalódás! Éjszaka van, az utcák üresek,
Egy kóbor kutya csahol,
Könnyes szemmel egy csavargó,
Bolyong valahol.
Elhagyta az,kit úgy szeretett,
Ő mást csókol már rég,
Egymagában kesereg,
Szíve csupa jég.
Elhidegült szíve már,
Mert az a lány volt mindene,
Nincs ki hozzá szóljon tán,
Sóhajára csak a szél felel.
Kong lépte az üres utcán,
S szíve lassan remegni kezd,
Feltör belőle egy sóhaj,
S aztán zokogni kezd!
Evia 
Chat 
