A zseniális orosz alkotó egyik legnagyobb műve szinte enciklopédikus teljességgel tartalmazza az öreg Tolsztoj erkölcsi és politikai nézeteit. A regény nagymértékben hozzájárult az író kiközösítéséhez az ortodox görögkeleti egyházból. Nyehljudov herceg esküdtszéki tárgyaláson szembekerül egy parasztlánnyal, akit valaha ő csábított el. A lányt a nyomor rossz útra kényszerítette. Nyilvánosházba került, s a bíróság gyilkossággal vádolja. Ártatlansága kiderül. Formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik. Nyehljudovban fölébred a bűntudat. Mindent elkövet az ítélet megváltoztatásáért. Amikor törekvése meghiúsul, követi a szibériai száműzetésébe. Vezeklésül feleségül akarja venni. Tolsztojnak - aki önmagát rajzolja Nyehljudov alakjában - a hiábavaló küzdelem az igazságügyi szervek embertelen közönye ellen, és a fogolykaraván szibériai útja szolgál keretül a századvégi orosz élet szörnyűségeinek bemutatására. Nyehljudov baráti körének pályafutása példa a hatalomra kerültek magatartására: fiatalkorukban demokratikus eszméket hirdetnek, de amikor ők kerülnek vezető állásokba, ugyanúgy elnyomják a népet, mint elődeik. Az egyháznak minden szava képmutatás, a krisztusi egyenlőség és egyszerűség tanának arculcsapása. A társadalom jómódban és szabadlábon élő tagjai közönnyel nézik, hogyan fosztják meg embertársaikat emberi jogaiktól felfogásuk miatt, vagy azért, mert csak a törvények áthágása árán szerezhetik meg a betevő falatot. A társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem nyomasztó olvasmány. Alaphangját az ember erkölcsi értékeibe, az egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg, s az hogy a gonosz elleni harc egyetlen eszköze az erkölcsi tökéletesedés. (Forrás: http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li2196 )