A Bhagavad-Gítá a védikus irodalom egyik alapműve, amely mindazok számára készült, akiknek nincs elég idejük arra, hogy áttanulmányozzák a végeláthatatlan védikus irodalmat. Eredetileg a Mahábhárata című eposz része, de önállóan talán még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban a Bibliáé. Filozófiai mélységeire pedig nem csak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte - beleértve példának okáért G. W. Hegelt, vagy Albert Einsteint.

A Bhagavad-Gíta cím szó szerint azt jelenti, hogy "Isten éneke". Tizennyolc fejezetből és hétszáz szanszkrit nyelvű (négysoros) versből áll a mű, amely több mint ötezer éve örvend köztiszteletnek. A világirodalom egyik legalapvetőbb filozófiai párbeszédének tartják. A Gíta a Mahábhárata egyik legnagyobb feszültségű pontján hangzik el. Két hatalmas sereg, az öntelt Kuruk és a jámbor Pándavák ütközete előtt állunk. Ardzsuna, a Pándavák legkiválóbb harcosa szorong a beláthatóan sok emberáldozatot követelő harc előtt. Kétségeivel Krisnához fordul, aki magára vállalta Ardzsuna harci szekerének hajtását: "Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem! (Bg. 2.7.)

Ardzsuna a Legfelsőbb Személyként, Istenként fogadja el Krisnát, aki kedvtelései érdekében szállt alá a Földre. Kérdéseket intéz Hozzá, és párbeszédükből kirajzolódnak a védikus filozófia körvonalai.

A Bhagavad-Gítá korábbi fordítóinak célja általában az volt, hogy félretolják Krisna személyét, és saját elképzeléseiknek és filozófiájuknak adjanak helyt. A mű célja azonban Krisna személye, ahogyan azt maga a Gíta is elmondja. A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda fordításának és magyarázatának az a célja, hogy az olvasót Krisna felé vezesse, s nem az, hogy eltávolítsa Tőle. Éppen ezért a "Bhagavad-Gítá - Úgy, ahogy van" egyedülálló alkotás. Kétségtelenül ez az egyetlen olyan fordítás, amely e csodálatos szentírás valódi mondanivalóját tárja fel.

1. Ísvara / a Legfelsőbb Irányító. A Bhagavad-Gíta így nevezi a legnagyobb hatalommal rendelkező lényt, aki minden dolog birtokosa és irányítója - az általunk megszokott kifejezésmóddal élve maga Isten. Azt olvashatjuk Róla, hogy Ő egy örök személy, és Ő az anyagi világ, valamint az élőlények forrása. Bár van formája, ez a forma nem anyagi, hanem lelki, s ezért az idő nem befolyásolhatja. Helyzetét a legfelsőbb tudatosság jellemzi. Annak ellenére, hogy egy bizonyos helyen, eredeti lakhelyén tartózkodik, minden élőlény testéről tudatos, a Felsőlélek formájában ott él minden élőlény szívében. Korlátlan energiákkal rendelkezik, az Ő energiáinak azonban nincsen forrása - azaz Saját Maga a forrás.

2. Dzsíva / az élőlények, a lelkek. Szintén örökek, ahogyan a Legfelsőbb Lélek is az. Azonban ők a Legfelsőbb irányítása alatt állnak, vagyis nem függetlenek. Minőség tekintetében ugyanolyanok, mint a Legfelsőbb Lélek, vagyis lelkiek, azonban mennyiségileg, energiájukat tekintve különböznek Tőle. Parányi mértékben megvannak bennük a Legfelsőbb Úr tulajdonságai. Tudatosak, de tudatuk nem a legmagasabb rendű, hiszen csak saját testükön belül tudatosak. Megkülönbözteti őket az Ísvarától az is, hogy beszennyezheti őket az anyag. Vagyis az anyagi világban anyagi testet kapnak, elfelejtkeznek eredeti lelki létükről, és tetteik lekötik őket ebbe a világba.

3. Prakriti / az anyagi természet. Az anyagi világot a Bhagavad-Gítá szintén mint a Legfelsőbb Úr egyik energiáját határozza meg. Ez az energia alsóbbrendű, mint az egyéni lelkek, és megnyilvánulása nem örök - azaz van amikor látható, és van amikor nem. Időközönként megteremtődik, fennáll egy ideig, majd elpusztul, s később újra megteremtődik. Az egyéni lelkekkel ellentétben nem tudatos, és önmagában tétlen. Az Ísvara irányítása alatt áll. Ez az energia alkotja az összes tárgyat az anyagi világban, és az egyéni lelkek evilági testeit is.

4. Kála / idő. Szintén a Legfelsőbb energiája, amelynek az anyagi energia működésében van szerepe. Hatása alatt tartja az anyagi energiában élő lelkeket. Működésének következtében az anyagi világban minden létrejön, fennáll egy ideig, majd elpusztul - ez alól semmi sem kivétel, beleértve az élőlények anyagi testeit.

5. Karma / tett. Ez a kifejezés egyaránt magában foglalja az élőlények tetteit, és az azok következményeit. Az élőlények tettei minden esetben visszahatással járnak. Ha valaki elkövet egy jó tettet, annak eredménye a jövőben valami anyagi boldogság lesz (gazdagság, egészség, hírnév stb.), míg a rossz tettek, bűnök eredménye az elkövetett tettel arányos szenvedés (betegségek, anyagi problémák, halál stb.). A karma életeken át kíséri az élőlényt, vagyis az egyik életben elkövetett tettek kihatnak az illető következő életeinek eseményeire. Az elkövetett cselekedetek tehát tulajdonképpen láncok, amelyek az anyagi világhoz kötözik az élőlényt.