Evia Üdvözöllek Vendég


A Világ, ahol élünk...

Művészeti és ezoterikus közösségi oldal
Főoldal · Regisztráció · Belépés · Fórum · Neked hoztam
Új hozzászólások · Tagjaink · Fórumszabályzat · Keresés
  • Oldal 2 / 2
  • «
  • 1
  • 2
Fórum » Művészet » Olvasószoba » Bhagavad-Gíta (Úgy, ahogy van)
Bhagavad-Gíta
EviaDátum: Szombat, 2011-07-30, 23:11 | Üzenet # 1 · Megosztás: Megosztás a Facebookon
Lap tetejére


A BHAGAVAD-GÍTA

ÚGY, AHOGY VAN



Forrás: http://mek.oszk.hu/00100/00159/00159.htm

Tartalomjegyzék

1. Seregszemle a kuruksetrai csatamezőn

Az ellenséges seregek felsorakoztak. Arjuna a hős vitéz kedves rokonait, tanítóit, barátait pillantja meg mindkét oldalon, harci vágyban égve, készen arra, hogy életüket áldozzák a csatában. Együttérzés és bánat önti el, ereje elhagyja, elméjén zavar lesz úrrá, s nem akar többé harcolni.


2. A Bhagavad-Gíta tartalmának összefoglalása

Arjuna meghódol az Úr Krisna előtt, és a tanítványa lesz. Krisna az átmeneti anyagi test és az örök szellemi lélek közötti alapvető különbségről tanítja őt. Beszél a lélekvándorlásról, a Legfelsőbb önzetlen szolgálatának természetéről és az önmegvalósítást elért ember jellemzőiről.


3. Karma-yoga

Ebben az anyagi világban mindenkinek cselekednie kell. A tettek vagy az anyagi világhoz kötik az embert, vagy kiszabadítják onnan. A Legfelsőbb örömére önzetlenül cselekedve bárki felszabadulhat a karma (a tett és visszahatás) törvénye alól, és elsajátíthatja az önvalóról és a Legfelsőbbről szóló transzcendentális tudást.


4. Transzcendentális tudás

A transzcendentális tudás - a lélekre, Istenre és kettőjük kapcsolatára vonatkozó lelki tudás - megtisztít és felszabadít. Ez a tudás önzetlen odaadó cselekedetek (karma-yoga) gyümölcse. Az Úr feltárja a Gíta ősidőkbe visszanyúló történetét, beszél annak céljáról és jelentősségéről, hogy időről időre alászáll az anyagi világa, valamint elmondja, milyen fontos, hogy egy guruhoz, egy lelki megvalósítást elért tanítóhoz forduljunk.


5. Karma-yoga - cselekvés Krisna-tudatban

Minden tettét végrehajtva, ám bensőjében azok gyümölcséről lemondva a transzcendentális tudás tüzében megtisztult bölcs eléri a békét, megszabadul a ragaszkodástól, lelki látásmódra tesz szert és boldog lesz.


6. Dhyana-yoga

Az astanga-yoga mechanikus meditációjának gyakorlásával az ember képes uralkodni elméje és érzékei fölött, figyelmét pedig Paramátmára (a Felsőlélekre, az Úr szívben lakozó formájára) összpontosíthatja. Ez a yoga-folyamat a samadhiban tetőzik, amikor az ember tudata teljesen a Legfelsőbbe merül.


7. Az Abszolútról szóló tudás

Az Úr Krisna a Legfelsőbb Igazság, a legfelsőbb ok, valamint minden anyagi és lelki dolog fenntartó ereje. Az emelkedett lelkek odaadóan meghódolnak Neki, míg az istentagadók elméjét másféle imádat köti le.


8. A Legfelsőbb elérése

Ha valaki élete során, különösen pedig a halál pillanatában nagy odaadással az Úr Krisnára emlékezik, eljuthat az Ő legfelsőbb hajlékára, túl ezen az anyagi világon.


9. A legbizalmasabb tudás

Az Úr Krisna a Legfelsőbb Isten, az imádat legfelsőbb középpontja. A lélek a transzcendentális szolgálaton (a bhaktin) keresztül örök kapcsolatban áll Vele. Tiszta odaadását felébresztve visszatérhet Hozzá a lelki világba.


10. Az Abszolút fennsége

Az anyagi és a lelki világban minden csodálatos megnyilvánulás, erő nagyság és fennség csupán Krisna isteni energiáinak és fennségének töredéke. Mint minden ok legfelsőbb oka, minden létező fenntartója és lényege, Krisna minden teremtett lény számára a legfelsőbb imádandó személy.


11. Az univerzális forma

Az Úr Krisna isteni szemekkel ajándékozta meg Arjunát, s megmutatta neki látványos, végtelen formáját, a kozmikus univerzumot. Ezzel végleg bizonyosságot tesz isteni mivoltáról. Elmondja, hogy szépséges emberi formája az Istenség eredeti formája, melyet csakis az odaadó szolgálaton keresztül lehet megpillantani.


12. Odaadó szolgálat

A bhakti-yoga, az Úr Krisna tiszta odaadó szolgálata a legmagasabb rendű és legmegfelelőbb eszköz a Krisna iránti tiszta szeretet eléréséhez, ami a lelki élet végső célja. Akik ezt a magasztos utat járják, isteni természetre tesznek szert.


13. A természet, az élvező és a tudat

Aki megérti a testet, a lelket és a fölöttük álló Felsőlélek közötti különbséget, kiszabadul ebből az anyagi világból.


14. A természet három kötőereje

Minden testet öltött lélek a természet három kötőerejének, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejének a irányítása alatt áll. Az Úr Krisna megmagyarázza, mik ezek a kötőerők, hogyan hatnak ránk, hogyan lehet legyőzni őket, valamint elmondja mi jellemzi azt az embert, aki elérte a transzcendentális állapotot.


15. A Legfelsőbb Személy elérésének yogája

A védikus tudás végső célja, hogy megszabaduljunk a kötelékektől, melyek az anyagi világhoz fűznek bennünket, s megértsük, hogy az Úr Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Aki megérti, kicsoda Isten, az meghódol Előtte, s odaadó szolgálatához lát.


16. Az isteni és a démoni természet

Akik démonikus tulajdonságokkal rendelkeznek, és a szentírások parancsait figyelmen kívül hagyva, saját szeszélyeiket követve élnek, alacsonyabb rendű fajokban születnek újjá, és létük az anyag börtönében tovább folytatódik. Akik azonban isteni tulajdonságok birtokában vannak, és a szentírások szabályainak engedelmeskedve élnek, lassanként lelki tökéletességre tesznek szert.


17. A hit fajtái

Az anyagi természet három kötőerejének megfelelően háromféle hit van, amely e kötőerőkből származik. Azoknak a tettei, akiknek hitét a szenvedély és a tudatlanság jellemzi, csupán átmeneti, anyagi eredményekkel járnak, míg a jóságban, a szentírások parancsait követve végrehajtott tettek megtisztítják a szívet, és az Úr Krisnába vetett tiszta hithez, valamint az Iránta érzett odaadáshoz vezetnek.


18. Végkövetkeztetés - a tökéletes lemondás

Krisna elmagyarázza a lemondás jelentését, és arról beszél, milyen hatással vannak a természet kötőerői az ember tudatára és tetteire. Elmondja, mi a Brahman-megvalósítás, beszél a Bhagavad-Gíta dicsőségéről és végkövetkeztetéséről: a vallás legmagasabbrendű formája az Úr Krisna előtti abszolút, feltétlen, szeretetteljes meghódolás, ami megszabadítja az embert minden bűntől, teljes megvilágosodással áldja meg, és képessé teszi arra, hogy visszatérjen Krisna örök lelki hajlékára.


Bevezetés

A Bhagavad-Gítá a védikus irodalom egyik alapműve, amely mindazok számára készült, akiknek nincs elég idejük arra, hogy áttanulmányozzák a végeláthatatlan védikus irodalmat. Eredetileg a Mahábhárata című eposz része, de önállóan talán még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban a Bibliáé. Filozófiai mélységeire pedig nem csak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte - beleértve példának okáért G. W. Hegelt, vagy Albert Einsteint.

A Bhagavad-Gíta cím szó szerint azt jelenti, hogy "Isten éneke". Tizennyolc fejezetből és hétszáz szanszkrit nyelvű (négysoros) versből áll a mű, amely több mint ötezer éve örvend köztiszteletnek. A világirodalom egyik legalapvetőbb filozófiai párbeszédének tartják. A Gíta a Mahábhárata egyik legnagyobb feszültségű pontján hangzik el. Két hatalmas sereg, az öntelt Kuruk és a jámbor Pándavák ütközete előtt állunk. Ardzsuna, a Pándavák legkiválóbb harcosa szorong a beláthatóan sok emberáldozatot követelő harc előtt. Kétségeivel Krisnához fordul, aki magára vállalta Ardzsuna harci szekerének hajtását: "Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem! (Bg. 2.7.)

Ardzsuna a Legfelsőbb Személyként, Istenként fogadja el Krisnát, aki kedvtelései érdekében szállt alá a Földre. Kérdéseket intéz Hozzá, és párbeszédükből kirajzolódnak a védikus filozófia körvonalai.



A Bhagavad-Gítá öt fő témáról tanít:



az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről,
az anyagi természetről,
az élőlényekről,
az örök időről
és a különféle tettekről.

A Bhagavad-Gítá korábbi fordítóinak célja általában az volt, hogy félretolják Krisna személyét, és saját elképzeléseiknek és filozófiájuknak adjanak helyt. A mű célja azonban Krisna személye, ahogyan azt maga a Gíta is elmondja. A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda fordításának és magyarázatának az a célja, hogy az olvasót Krisna felé vezesse, s nem az, hogy eltávolítsa Tőle. Éppen ezért a "Bhagavad-Gítá - Úgy, ahogy van" egyedülálló alkotás. Kétségtelenül ez az egyetlen olyan fordítás, amely e csodálatos szentírás valódi mondanivalóját tárja fel.

 

A Bhagavad-Gíta öt fő témája

1. Ísvara / a Legfelsőbb Irányító. A Bhagavad-Gíta így nevezi a legnagyobb hatalommal rendelkező lényt, aki minden dolog birtokosa és irányítója - az általunk megszokott kifejezésmóddal élve maga Isten. Azt olvashatjuk Róla, hogy Ő egy örök személy, és Ő az anyagi világ, valamint az élőlények forrása. Bár van formája, ez a forma nem anyagi, hanem lelki, s ezért az idő nem befolyásolhatja. Helyzetét a legfelsőbb tudatosság jellemzi. Annak ellenére, hogy egy bizonyos helyen, eredeti lakhelyén tartózkodik, minden élőlény testéről tudatos, a Felsőlélek formájában ott él minden élőlény szívében. Korlátlan energiákkal rendelkezik, az Ő energiáinak azonban nincsen forrása - azaz Saját Maga a forrás.

2. Dzsíva / az élőlények, a lelkek. Szintén örökek, ahogyan a Legfelsőbb Lélek is az. Azonban ők a Legfelsőbb irányítása alatt állnak, vagyis nem függetlenek. Minőség tekintetében ugyanolyanok, mint a Legfelsőbb Lélek, vagyis lelkiek, azonban mennyiségileg, energiájukat tekintve különböznek Tőle. Parányi mértékben megvannak bennük a Legfelsőbb Úr tulajdonságai. Tudatosak, de tudatuk nem a legmagasabb rendű, hiszen csak saját testükön belül tudatosak. Megkülönbözteti őket az Ísvarától az is, hogy beszennyezheti őket az anyag. Vagyis az anyagi világban anyagi testet kapnak, elfelejtkeznek eredeti lelki létükről, és tetteik lekötik őket ebbe a világba.

3. Prakriti / az anyagi természet. Az anyagi világot a Bhagavad-Gítá szintén mint a Legfelsőbb Úr egyik energiáját határozza meg. Ez az energia alsóbbrendű, mint az egyéni lelkek, és megnyilvánulása nem örök - azaz van amikor látható, és van amikor nem. Időközönként megteremtődik, fennáll egy ideig, majd elpusztul, s később újra megteremtődik. Az egyéni lelkekkel ellentétben nem tudatos, és önmagában tétlen. Az Ísvara irányítása alatt áll. Ez az energia alkotja az összes tárgyat az anyagi világban, és az egyéni lelkek evilági testeit is.

4. Kála / idő. Szintén a Legfelsőbb energiája, amelynek az anyagi energia működésében van szerepe. Hatása alatt tartja az anyagi energiában élő lelkeket. Működésének következtében az anyagi világban minden létrejön, fennáll egy ideig, majd elpusztul - ez alól semmi sem kivétel, beleértve az élőlények anyagi testeit.

5. Karma / tett. Ez a kifejezés egyaránt magában foglalja az élőlények tetteit, és az azok következményeit. Az élőlények tettei minden esetben visszahatással járnak. Ha valaki elkövet egy jó tettet, annak eredménye a jövőben valami anyagi boldogság lesz (gazdagság, egészség, hírnév stb.), míg a rossz tettek, bűnök eredménye az elkövetett tettel arányos szenvedés (betegségek, anyagi problémák, halál stb.). A karma életeken át kíséri az élőlényt, vagyis az egyik életben elkövetett tettek kihatnak az illető következő életeinek eseményeire. Az elkövetett cselekedetek tehát tulajdonképpen láncok, amelyek az anyagi világhoz kötözik az élőlényt.



Neked hoztam...
 
EviaDátum: Szombat, 2011-07-30, 23:17 | Üzenet # 16 · Megosztás: Megosztás a Facebookon
Lap tetejére Tizenötödik fejezet
A Legfelsőbb Úrról szóló yoga

1. vers

Szólt a Magasztos Úr:
Van egy banjanfa, amelynek gyökerei felfelé, ágai pedig
lefelé nőnek, s melynek védikus himnuszok a levelei. Aki
ismeri ezt a fát, az ismeri a Vedákat.

2. vers

E faágak le és fel egyaránt nőnek, s az anyagi természet
három kötőereje táplálja őket. Rügyei az érzékek tárgyai.
Vannak olyan gyökerei is, melyek lefelé nőnek, s ezek az
emberi társadalom gyümölcsöző cselekedeteihez kötődnek.

3-4. vers

Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját.
Senki sem tudja, hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van
az alapja. De nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével
le kell dönteni. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahova
egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérni, s ott meg
kell hódolni az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki
mindennek a kezdete, s akiben időtlen idők óta jelen van
minden.

5. vers

Aki mentes az illúziótól, az áltekintélytől és a hamis
társulástól, megértette az örökkévalót, és felhagyott minden
anyagi vággyal, megszabadult a boldogság és az aggodalom
kettősségétől, s tudja, miképpen kell meghódolnia a
Legfelsőbb Személy előtt - az eléri azt az örök birodalmat.

6. vers

Az Én legfelsőbb hajlékomat nem Nap, Hold, vagy
elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki, ha egyszer
eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.

7. vers

Ebben a feltételekhez kötött világban az élőlények az Én
örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük
miatt nagyon keményen küzdenek a hat érzékszervvel, melyhez
az elme is hozzátartozik.

8. vers

Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy
viszi egyik testből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja
az illatot egyik helyről a másikra.

9. vers

Így az élőlény egy újabb durva-fizikai testet kap, bizonyos
fajta füllel, nyelvvel, orral és érintőszervvel, melyek az
elme körül csoportosulnak. Ily módon élvezi az érzékek
tárgyainak egy bizonyos csoportját.

10. vers

Az ostoba nem tudja megérteni, miképpen képes az élőlény
elhagyni testét, s azt sem, miféle testből merít örömet az
anyagi természet kötőerőinek varázsa alatt. De aki a tudás
szemével néz, az látja mindezt.

11. vers

A törekvő transzcendentalista, aki az önmegvalósításnak él,
világosan látja mindezt. De az önmegvalósítás folyamatát
mellőző nem képes erre, bármennyire próbálkozzék is.

12. vers

Tudd meg, hogy a világ sötétségét szétoszlató Nap ragyogása,
a Holdnak sugárzása, tűznek fényessége is mind Tőlem árad.

13. vers

Behatolok minden bolygóba, s az Én energiám tartja őket
pályájukon. Holddá válva Én látom el a zöldségeket az élet
ízes levével.

14. vers

Én vagyok az emésztés tüze minden testben, és Én vagyok a
ki- és bemenő életlevegő is, mely által a négyféle étel
megemésztődik.

15. vers

Én minden szívben ott lakozom. Tőlem jön az emlékezet, a
tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit az összes Veda
közül ismerni kell, hiszen Én vagyok a Vedanta szerkesztője
és a Vedák ismerője.

16. vers

Kétféle lény létezik: a gyarló és a tévedhetetlen. Az anyagi
világban minden lény gyarló, a lelki világban pedig mindenki
tévedhetetlen.

17. vers

E kettőn kívül létezik a legnagyobb élő személyiség, Maga az
Úr, aki behatolt a három világba, és fenntartja azokat.

18. vers

Miután Én transzcendentális vagyok, túl a gyarlón és a
csalhatatlanon, s mert Én vagyok a leghatalmasabb, ezért a
Legfelsőbb Személyként magasztalnak Engem a Vedák és a
világ.

19. vers

Óh, Bharata fia, legyen az bárki, mindentudóként kell
ismerni, ha kétség nélkül tudja Rólam, hogy Én vagyok az
Istenség Legfelsőbb Személyisége, s ezért teljesen
lefoglalja magát az odaadó szolgálattal.

20. vers

Óh, Bűntelen, amit most feltártam előtted, az a Védikus
Írások legmeghittebb része. Bárki is legyen, ha megérti ezt,
bölccsé válik, és törekvését tökéletesség fogja koronázni.


Neked hoztam...
 
EviaDátum: Szombat, 2011-07-30, 23:17 | Üzenet # 17 · Megosztás: Megosztás a Facebookon
Lap tetejére Tizenhatodik fejezet
Az isteni és démoni természet

1-3. vers

A Magasztos Úr szólott:
Félelemnélküliség, léttisztítás, a lelki tudás művelése,
adományozás, önszabályozás, áldozatok végrehajtása, a Vedák
tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszak nélküliség,
igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség,
idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség, mentesség a
kapzsiságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen
elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság,
valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól - óh,
Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az
isteni természettel megáldott ember jellemzői.

4. vers

Óh, Partha, büszkeség, dölyf, beképzeltség, düh, durvaság és
tudatlanság tartozik a démoni természethez.

5. vers

A transzcendentális tulajdonságok elősegítik a
felszabadulást, míg a démoniak kötöttséget eredményeznek. Ne
aggódj, óh, Pandava, mert te isteni jellemmel születtél!

6. vers

Óh, Prtha fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban:
az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni
tulajdonságokról már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a
démoniról is!

7. vers

A démoni emberek nem tudják, mi a helyes és mi a helytelen
cselekvés. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig
igazlelkűség nem található bennük.

8. vers

Azt mondják, hogy ez a világ irreális, s nincsen alapja, sem
irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, semmi
más.

9. vers

Az efféle végkövetkeztetéseket követve, az énüket vesztett,
értelmetlen, démoni emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe
fognak, hogy romba döntsék a világot.

10. vers

A kielégíthetetlen kéjnél, a gőgnél és hamis tekintélynél
keresnek menedéket, a múlandó vonzza őket, s ily módon az
illúzió hatása alatt mindig tisztátlan munkára tesznek
fogadalmat.

11-12. vers

Hiszik, hogy az élet végéig tartó érzékkielégítés az emberi
civilizáció legfontosabb szüksége, ezért aggodalmuk nem
ismer határt. Sok-sok ezer vágy, kéj és düh köti őket, s az
érzékek kielégítéséhez szükséges pénzt illegális eszközökkel
szerzik meg.

13-15. vers

A démoni ember így gondolkodik: "Milyen nagy vagyonnal
rendelkezem! A terveim szerint ez még egyre gyarapodni fog.
Mind az enyém most, de a jövőben még több lesz... Volt egy
ellenségem, de már megöltem. Előbb-utóbb a többivel is
elbánok majd... Én vagyok mindennek az ura, mindennek az
élvezője, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a
leggazdagabb, és arisztokratikus családból származom. Nincs
nálam hatalmasabb és boldogabb... Áldozatokat hajtok majd
végre, valamennyit adományozni is fogok, így élvezem majd az
életet." Ily módon téveszti meg a démont a tudatlanság.

16. vers

A számtalan aggodalomtól megzavarodva, a káprázatok
szövevényébe keveredve, erősen kötődnek az érzéki örömökhöz,
és ocsmány pokolba csúsznak.

17. vers

Önelégültek, örökké szemtelenek, s a vagyontól és a hamis
tekintélytől megmámorosodván néha áldozatokat hajtanak
végre, de csak névleg, mellőzvén az Írások minden előírását
és szabályát.

18. vers

A démonok a hamis egonál, a hatalomnál, dölyfnél, bujaságnál
és dühnél keresnek menedéket, gyalázzák az igazi vallást, és
irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki
nemcsak mások testében, de az övékében is ott lakozik.

19. vers

Az anyagi lét óceánjába, a különféle démoni fajok méhébe
dobom a gyűlölködőket és gonoszokat, akik az emberiség alját
képezik.

20. vers

Óh, Kunti fia, ezek a balgák ismételten démoni fajokban
fognak megszületni, Engem sohasem érhetnek el. Fokozatosan a
lét legförtelmesebb fajtájába süllyednek.

21. vers

Három kapu vezet a pokolba: kéj, düh és kapzsiság. Minden
józan embernek meg kell válnia tőlük, mert a lélek
degradálásához vezetnek.

22. vers

Óh, Kaunteya, aki kikerülte a tudatlanság e három kapuját,
az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást.
Ily módon fokozatosan eléri a legvégső célt.

23. vers

De aki félredobja az Írások szabályozó parancsait, és a
kéjtől indítva a saját szeszélyeire hallgatva cselekszik, az
sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem pedig a
legvégső célt nem éri el.

24. vers

Az Írások irányadásából kell megérteni, hogy mi a kötelesség
és mi nem. Miután az ember megismerte e szabályokat,
cselekedjék úgy, hogy fokozatosan fejlődhessék általuk.


Neked hoztam...
 
EviaDátum: Szombat, 2011-07-30, 23:18 | Üzenet # 18 · Megosztás: Megosztás a Facebookon
Lap tetejére Tizenhetedik fejezet
A háromféle hit

1. vers

Arjuna kérdezett:
Óh, Krsna, mi a helyzet azokkal, akik nem követik az Írások
elveit, hanem a saját elképzeléseik szerint imádnak? Melyik
kötőerőben vannak ők; a jóságéban, a szenvedélyében vagy a
tudatlanságéban?

2. vers

A Legfelsőbb Úr szólott:
A hit háromféle lehet: jó, szenvedélyes és tudatlan, attól
függően, hogy a megtestesült lélekre melyik kötőerő
jellemző. Hallj hát most ezekről!

3. vers

Az ember egy bizonyos fajta hitet fejleszt ki, amelyik
megegyezik azzal a kötőerővel, amelynek a hatása alatt áll.
Úgy mondják: amilyen az élőlényre jellemző kötőerő, olyan a
hite is.

4. vers

A jóság kötőerejében élők a félisteneket, a szenvedélyben
levők a démonokat, a tudatlanság kötelékének rabjai pedig a
szellemeket és a hasonló lényeket imádják.

5-6. vers

Tudd meg, hogy akik büszkeségből, önzésből, bujaságból és
ragaszkodásból olyan szigorú vezeklésbe és
önmegtartóztatásba fognak, melyet az Írások nem ajánlanak,
akiket a szenvedély hajt, és sanyargatják testszerveiket,
valamint a testen belül lakozó Felsőlelket, azokat
démonokként ismerik.

7. vers

Az étel, amiből mindenki részesül, szintén háromféle, az
anyagi természet kötőerői szerint. Ugyanez vonatkozik az
áldozásra, vezeklésre és adományozásra is. Most elmondom
megkülönböztetésüket, figyelj jól!

8-10. vers

A jóság minőségében levő étel meghosszabbítja az
élettartamot, megtisztítja az ember létét, erőt, egészséget,
boldogságot és elégedettséget ad. Az ilyen tápláló étel
édes, lédús, zsíros és ízes. A túl keserű, túlságosan
savanyú, sós, csípős, száraz és égető ételt a szenvedély
kötőerejében levők kedvelik. Az ilyen étel fájdalmat,
kedvetlenséget és betegséget okoz. A tudatlanság minőségében
élők a fogyasztás előtt három óránál tovább főzött, ízetlen,
állott, bűzös, rothadó és tisztátlan ételt szeretik.

11. vers

Az áldozatok közül az van a jóság minőségében, amelyet a
szilárd kötelességtudat és az Írások szabályai szerint
hajtanak végre, anélkül, hogy ennek fejében valami jutalomra
vágynának.

12. vers

Óh, Bharaták legjobbja, a szenvedély kötőereje jellemzi azt
az áldozatot, melyet valamilyen anyagi célból, haszonlesően
és kérkedően hajtanak végre.

13. vers

A tudatlanság kötőerejében lévőnek kell tekinteni az Írások
parancsaival ellenszegülő áldozatot, amelyikben nem osztanak
lelki ételt, nem zengenek himnuszokat, nem jutalmazzák meg a
papokat, és amelyik hit nélküli.

14. vers

A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a brahmanák, a lelki
tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint a szülők
imádatából áll. A tisztaság, egyszerűség, cölibátus és
erőszak nélküliség is ide sorolható.

15. vers

A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó,
jót akaróan, kedvesen, másokat nem sértve szól, és a Vedákat
rendszeresen idézi.

16. vers

Az elme fegyelmezését pedig a lelki nyugalom, egyszerűség,
higgadtság és a gondolatok tisztasága alkotja.

17. vers

A fegyelmezettség e három fajtája a jóság természetéhez
tartozik, és az olyan emberek gyakorolják, akiknek nem az
anyagi haszon a céljuk, hanem a Legfelsőbb kielégítése.

18. vers

A hivalkodó vezeklés és önszigor a szenvedély kötőerejéhez
tartozik, csapongó és ideiglenes, s azért végzik, hogy
tiszteletet, megbecsülést és magasztalást szerezzenek.

19. vers

Az olyan vezeklésről és önszigorról, melyet ostobán,
állhatatos önkínzással gyakorolnak, vagy mások
megsebesítésével, esetleg megsemmisítésével jár, azt
mondják, hogy a tudatlanság kötőerejében van.

20. vers

A kötelességből, helyes időben és megfelelő helyen, érdemes
személynek adott ajándékot, amely mentes az
ellenszolgáltatás reményétől, a jóság minőségében végzett
adományozásnak kell tekinteni.

21. vers

De a viszonzás reményében, gyümölcsöző eredményekre vágyva,
vagy kelletlenül végzett adományozásról azt mondják, hogy a
szenvedély kötőerejébe tartozik.

22. vers

A nem megfelelő időben és rossz helyen, méltatlan
személyeknek, tisztelet nélkül, megvetéssel történő
adományozás a tudatlanság kötőerejében van.

23. vers

Om, tat, sat: e három szót a teremtés kezdete óta a
Legfelsőbb Abszolút Igazság (Brahman) megjelölésére
használják. A brahmanák a védikus himnuszok zengése közben,
az áldozások alatt, a Legfelsőbb megörvendeztetése végett
ejtik ki e szavakat.

24. vers

Ezért a transzcendentalisták a Legfelsőbb elérése érdekében
mindig az om szóval kezdik az áldozatokat, adományozásokat
és vezekléseket.

25. vers

Az áldozatot, önfegyelmezést és adományozást önérdek nélkül,
a tat szóval kell végrehajtani. E transzcendentális
tetteknek az anyagi kötelékekből való kiszabadulás a céljuk.

26-27. vers

Az odaadó szolgálat tárgya az Abszolút Igazság, amit a sat
szó jelöl. Óh, Partha, ezeket az áldozásokat, vezekléseket
és adományozásokat a Legfelsőbb Személy örömére végzik, hűen
az abszolút természethez.

28. vers

De ideiglenesek az olyan áldozatok, vezeklések és
adományozások, melyeket a Legfelsőbben való hit nélkül
végeznek, óh, Prtha fia, függetlenül attól, hogy milyen
rituálék kísérték őket. Ezeket asatnak hívják, s nem érnek
semmit, sem ebben, sem a következő életben.


Neked hoztam...
 
EviaDátum: Szombat, 2011-07-30, 23:18 | Üzenet # 19 · Megosztás: Megosztás a Facebookon
Lap tetejére Tizennyolcadik fejezet
Végkövetkeztetés - a tökéletes lemondás

1. vers

Arjuna szólt:
Óh, Hrsikesa, óh, Kesi démon legyőzője, szeretném megérteni
a lemondás (tyaga) és a lemondott életrend (sannyasa)
célját.

2. vers

A Legfelsőbb Úr szólott:
A tapasztalt bölcsek az összes tett eredményének feladását
hívják tyagának, s azt az állapotot, vagyis a vágyakkal
végzett tettektől való elállást nevezik sannyasának.

3. vers

Némely tanult ember úgy véli, hogy mindenfajta gyümölcsöző
tett rossz, ezért fel kell hagyni velük, míg más bölcsek azt
állítják, hogy az áldozat, adományozás és önszigor tetteiről
sohasem szabad lemondani.

4. vers

Óh, Bharaták legkiválóbbja, hallj most Tőlem a lemondásról!
Óh, Tigris-az-emberek-között, háromféle lemondásról tesznek
említést az Írások.

5. vers

Az áldozás, adományozás és önfegyelmezés tetteit nem szabad
feladni, sőt ezeket mindig végre kell hajtani. Tény, hogy
mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.

6. vers

Óh, Partha, mindezt kötelességérzetből, és a haszonlesés
leghalványabb óhaja nélkül kell végrehajtani. Ez az Én
határozott véleményem.

7. vers

Az előírt kötelességeket sohasem szabad feladni. Ha valaki
az illúziótól megtévesztve mégis megválik tőlük, akkor
lemondását a tudatlanság kötőerejébe sorolják.

8. vers

Aki félelemből, vagy mert fáradságosak, feladja az előírt
kötelességeit, az a szenvedély kötelékében van. Így sohasem
lehet elérni a lemondás eredményét.

9. vers

Óh, Arjuna, aki csak azért hajtja végre az előírt
kötelességét, mert annak így kell lennie, és felhagy a tett
gyümölcseihez való ragaszkodással, annak lemondása a jóság
minőségébe tartozik.

10. vers

A jóságban élők nem utálják a kedvezőtlen munkát, de nem is
ragaszkodnak a kedvezőhöz, okos emberek, s nincsenek
kétségeik a munkát illetően.

11. vers

A megtestesült lélek valójában képtelen minden tettől
megválni. Ezért mondják, hogy az igazi lemondás az, ha
valaki a tettei gyümölcséről mond le.

12. vers

Aki nem lemondó, annak tettei háromféle gyümölcsöt teremnek
a halál után: kedvezőt, kedvezőtlent és vegyeset. Ez viszont
sohasem vonatkozik a lemondott rendben élőkre.

13-14. vers

Óh, erőskarú Arjuna, hallj most Tőlem az öt tényezőről, az
összes tett teljesítésének elősegítőjéről! A sankhya
filozófia szerint ezek az alábbiak: a tett színhelye, a
végrehajtó, az érzékek, a törekvés és végül a Felsőlélek.

15. vers

Ez az öt tényező okoz minden jó vagy rossz tettet, amit az
ember a testével, elméjével és beszédével végrehajt.

16. vers

Ezért, aki figyelmen kívül hagyja ezt az öt tényezőt, s az
énjét hiszi egyedüli cselekvőnek, az nem látja a dolgokat
azok valójában, így érthető módon egyáltalán nem okos.

17. vers

Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi
kötelékektől, azt tettei nem kötik, s nem is gyilkos ő, még
ha embereket is öl e világban.

18. vers

A tudás, a tudás tárgya és a tudó a tett három ösztönző
tényezője, az érzékek, a munka és a cselekvő pedig a tett
háromrétegű alapját képezik.

19. vers

Az anyagi természet három kötőerejével párhuzamosan
háromféle a tudás, a tett és a cselekvő is. Íme, halld ezt
is!

20. vers

A jóság minőségébe az a tudás tartozik, ami által az ember
minden létben az egy és örökkévaló lelki természetet látja,
a fel nem oszthatót a felosztottban.

21. vers

A szenvedély kötőerejébe az a tudás tartozik, ami által a
különböző testek szerint lát különféle élőlényeket az ember.

22. vers

Az igazságról mit sem tudó, csekély, realitás és ok nélküli
ismeretről - amely által úgy vonzódik az ember egy bizonyos
fajta munkához, mint az egyetlenhez - azt mondják, hogy a
tudatlanság kötőerejébe tartozik.

23. vers

A kötelesség szerinti tettet, amit az eredmények
gyümölcséről lemondott ember kötődés, vonzódás vagy gyűlölet
nélkül hajt végre, a jóság kötőerejébe sorolják.

24. vers

Viszont, amit nagy erőlködéssel végez a vágyait kielégíteni
óhajtó, s ami a hamis egoból származik, azt a szenvedély
kötőerejébe sorolják.

25. vers

A tudatlanságban és illúzióban végrehajtott, a jövőbeli
kötöttséget és a következményeket figyelmen kívül hagyó, a
mások számára ártalmas, célszerűtlen tettről pedig azt
mondják, hogy a tudatlanság kötőereje jellemzi.

26. vers

Az anyagi ragaszkodástól és a hamis egotól megszabadult,
lelkes, határozott, a sikerrel és kudarccal szemben egyaránt
közömbös cselekvő a jóság kötőerejébe tartozik.

27. vers

A munkája gyümölcséhez ragaszkodó, azt szenvedélyesen
élvezni akaró, kapzsi, irigy, tisztátlan, az örömtől és
bánattól befolyásolt cselekvő a szenvedély kötőerejében van.

28. vers

Az a munkás pedig, aki mindig az Írások parancsaival
ellenkező munkát végez, materialista, önfejű, csaló, lusta,
állandóan mogorva, halogató és nagyon ért mások
megsértéséhez - a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

29. vers

Óh, Dhananjaya, figyelj, amint részletesen leírom neked az
anyagi természet kötőerői szerinti háromféle értelmet és
határozottságot.

30. vers

Óh, Partha, az illúzió és sötétség varázsa alatt a
vallástalanságot vallásnak, a vallást vallástalanságnak
vélő, mindig rossz irányba törekvő értelem a tudatlanság
kötőerejébe tartozik.

31. vers

Az a tökéletlen értelem, amely nem tud különbséget tenni a
vallásos és az ateista élet, valamint a végrehajtandó és az
elkerülendő tettek között, a szenvedély kötőerejében van,
óh, Prtha fia.

32. vers

Óh, Partha, az illúzió és a sötétség varázsa alatt a vallástalanságot
vallásnak, a vallást vallástalanságnak vélő, mindig rossz irányba
törekvő értelem a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

33. vers

Óh, Prtha fia, az a rendületlen határozottság, amely a yoga
gyakorlása által marad szilárd, s szabályozza az elmét, az
életet és az érzékek működését, a jóság minőségében van.

34. vers

Óh, Arjuna, az a határozottság, amely által szorosan kötődik
az ember a gyümölcsöző eredményhez a vallásban, gazdasági
fejlődésben és érzékkielégítésben, a szenvedély minőségében
van.

35. vers

Az az ostoba határozottság pedig, óh, Partha, amely nem
képes túljutni az álmon, félelmen, bánkódáson, mogorvaságon
és illúzión, a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

36-37. vers

Óh, Bharaták legkiválóbbja, kérlek, hallj most Tőlem a
háromféle örömről, amit a feltételekhez kötött lélek élvez,
s amely néha minden fájdalmának véget vet. Az eleinte
méregnek tűnő öröm, amely végül nektárédessé válik, s
gyakorlása által ráébreszti az embert az önmegvalósításra -
azt a jóság kötőereje szerint valónak nevezik.

38. vers

Azt az örömöt, amit az ember az érzékeknek az
érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején
nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe
sorolják.

39. vers

Az az öröm pedig, ami kötve és távol tartja az embert az
önmegvalósítástól, ami az elejétől a végéig illúzió, s
alvásból, tunyaságból és tévhitből születik, a tudatlanság
kötőerejében van.

40. vers

Nincsen olyan lény, sem itt, sem a felsőbb bolygók
félistenei között, aki mentes lenne az anyagi természet
három kötőerejétől.

41. vers

Óh, Ellenség fenyítője, a brahmanákat, ksatriyákat,
vaisyákat és sudrákat cselekedeteik minősége szerint, az
anyagi természet kötőerőinek megfelelően csoportosítják.

42. vers

A brahmanák munkáját az alábbi, természetükből adódó
tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés,
tisztaság, béketűrés, becsületesség, bölcsesség, tudás és
vallásosság.

43. vers

Hősiesség, erő, elszántság, leleményesség, bátorság a
csatában, nagylelkűség és vezetőképesség képezi a ksatriyák
feladatát.

44. vers

A vaisyák természetéből adódó kötelességét földművelés,
tehenek védelme és kereskedés, a sudrákét pedig a fizikai
munka és mások szolgálata jellemzi.

45. vers

Mindenki elérheti a tökélyt saját kötelessége
végrehajtásával. Halld most Tőlem, miképpen lehetséges ez!

46. vers

Ha kötelessége teljesítése közben a mindent-átható Urat, az
összes élőlény eredetét imádja az ember, akkor elérheti a
tökéletességet.

47. vers

Jobb az embernek a saját kötelességét végeznie, ha hibásan
is, mint hogy elvegye másét, és tökéletesen megcsinálja azt.
Az ember saját természetéhez igazodó, előírt kötelességeit
sohasem éri a bűnös visszahatás.

48. vers

Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet
valamilyen hiba. Óh, Kaunteya, ezért az embernek nem szabad
feladnia a természetéből fakadó munkát még akkor sem, ha az
hibákkal teli.

49. vers

Az éri el a lemondás legtökéletesebb fokát, aki fegyelmezi
érzékeit, értelmével elrugaszkodik az anyagi dolgoktól, s
figyelmen kívül hagyja az anyagi élvezetet.

50. vers

Óh, Kunti fia, tanuld meg Tőlem, amit most összefoglalok:
milyen módon cselekedve érheti el valaki Brahmant, a
tökéletesség legfelsőbb szintjét.

51-53. vers

Aki az értelme által megtisztult, elméjét szilárd
határozottsággal fegyelmezi, megvált az érzékkielégítés
tárgyaitól, mentes a ragaszkodástól és a gyűlölettől,
magányos helyen él, keveset eszik, testét és nyelvét
fegyelmezi, mindig transzban van, lemondó, mentes a hamis
egotól, az álhatalomtól, hamis büszkeségtől, kéjtől, dühtől
és birtoklásérzettől, s békés, az biztosan felemelkedik az
önmegvalósítás síkjára.

54. vers

Aki ilyenformán eljutott a transzcendentális síkra, az
egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant. Sohasem
bánkódik, és nem is vágyik semmire, egyenlő minden
élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó
szolgálatot ér el Énirántam.

55. vers

A Legfelsőbb Személyt kizárólag az odaadó szolgálat által
lehet igazán megérteni, s ha valaki az ilyen odaadás által
teljesen tudatossá vált Istenről, akkor bejuthat az Ő
birodalmába.

56. vers

Az Én hívem, bár állandóan sokféle tettet végez, az Én
védelmem alatt, kegyem révén eléri örökkévaló és
elpusztíthatatlan lakhelyemet.

57. vers

Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz
mindig az Én védelmem alatt! Légy teljesen tudatos Rólam az
ilyen odaadó szolgálatban!

58. vers

Ha tudatos leszel Rólam, akkor kegyem által túl fogsz jutni
a feltételekhez kötött élet minden akadályán. Azonban, ha
nem ilyen tudatban, hanem a hamis egon keresztül cselekszel
- nem hallván Engem -, akkor elvesztél.

59. vers

Ha nem cselekszel az utasításaim szerint, és megtagadod a
harcot, akkor tévútra térsz. Természetedből adódóan amúgy is
a jövőben küzdened kell majd.

60. vers

Óh, Kaunteya, illúziód révén ugyan most megtagadod az
utasításaim szerinti cselekvést, de saját természeted később
csak arra kényszerít, hogy ezt a munkát végezd.

61. vers

Óh, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő
irányítja az élőlények vándorlását, akik az anyagi energia
teremtette gépezetben foglalnak helyet.

62. vers

Óh, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljes
egészedben! Az Ő kegye által transzcendentális békéhez fogsz
jutni, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.

63. vers

Íme, kinyilatkoztattam neked a titkok titkát. Fontold meg
jól, s aztán tégy úgy, ahogyan jónak látod!

64. vers

Mivel kedves barátom vagy, ezért ismét feltárom előtted a
tudás legbizalmasabb részét. Halld hát Tőlem, mert a javadat
szolgálja!

65. vers

Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld
tiszteleted Előttem; így kétségtelenül el fogsz jutni
Hozzám. Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom
vagy.

66. vers

Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül
Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól,
ne félj!

67. vers

Ezt a meghitt tudást soha nem szabad ismertetni azokkal,
akik nem önfegyelmezettek, nem odaadóak, nem folytatnak
odaadó szolgálatot, vagy irigyek Rám.

68. vers

Aki ezt a legnagyobb titkot a bhaktáknak elmagyarázza,
számára az odaadó szolgálat garantált, a végén pedig
visszatér Hozzám.

69. vers

Nincs és nem is lesz soha nála kedvesebb szolgám.

70. vers

Kijelentem, hogy aki tanulmányozza ezt a szent párbeszédet,
az az értelmével imád Engem.

71. vers

Aki pedig hittel és irigység nélkül hallja, megszabadul a
karma összes bűnös visszahatásától, s eljut a jámborok lakta
bolygókra.

72. vers

Óh, Partha, teljes figyelemmel hallgattad-e ezt?
Szertefoszlott-e már illúziód és tudatlanságod, óh, bőség
meghódítója?

73. vers

Arjuna szólt:
Kedves Krsnám, óh, Csalhatatlan, tévhitem már eloszlott.
Kegyed által visszanyertem emlékezetem, s most szilárd
vagyok, kételyektől mentes, készen arra, hogy utasításaid
szerint cselekedjem.

74. vers

Sanjaya szólt:
Így hallottam a két nagy lélek, Krsna és Arjuna párbeszédét.
E mondanivaló olyannyira csodálatos, hogy égnek áll tőle a
hajam.

75. vers

Vyasa kegyéből ezt a legtitkosabb dialógust közvetlenül a
misztikák mesterétől, Krsnától hallottam, amint személyesen
beszélt Arjunával.

76. vers

Óh, király, amint ismételten visszaemlékezem Kesava és
Arjuna szent párbeszédére, az öröm hullámai járnak át újra
meg újra.

77. vers

Óh, király, az Úr Krsna formájára emlékezve még nagyobb
csodálat tölt el, örömöm lankadatlan!

78. vers

Bárhol is legyen Krsna, a misztikák mestere, és Arjuna, a
legkiválóbb íjász, ott biztos a bőség, a győzelem, a
rendkívüli erő és az erény. Ez az én véleményem.


Neked hoztam...
 
Fórum » Művészet » Olvasószoba » Bhagavad-Gíta (Úgy, ahogy van)
  • Oldal 2 / 2
  • «
  • 1
  • 2
Keresés:



Chat

 

Copyright Evia © 2024