Evia Üdvözöllek Vendég


A Világ, ahol élünk...

Művészeti és ezoterikus közösségi oldal
Főoldal · Regisztráció · Belépés · Fórum · Neked hoztam
Menü
Fotóalbum
Videók
Súgó

Képeinkből
Szavazás
Milyen az oldal?

1. Kitűnő
2.
3. Nem rossz
4. Szörnyű
5. Rossz
Összes válasz: 83
Új tagjaink
Statisztika


Tagjaink száma: 1446
Ma itt jártak:
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Nyitólap » Fájlok » Cikkek

Gyógyulás után
2011-05-09, 11:41

... Negatív tulajdonságainkat, rossz életvitelünket talán "észre sem vesszük" , nem foglalkozunk velük. De a belsőnk figyelmeztet: szól halkan, később egyre hangosabban kiabál, megráz minket, belénk csíp, hogy vegyük már észre magunkat! Mi pedig a csípés okozta fájdalomról beszélünk és nem arról, ami ennek az OKA....

Az agykontroll a népszerűségét leginkább a megszámlálhatatlan sikerélménynek köszönheti. Segítségével meg tudjuk változtatni a körülményeket, amelyekben élünk, javítani tudunk anyagi helyzetünkön, de ami a legfontosabb, képesek vagyunk a gyógyulásra akkor is, amikor már csak a "csoda" segíthet. Az agykontrollal csodát teszünk és meggyógyulunk...


Amikor saját bőrünkön tapasztaljuk ennek a technikának a fantasztikus erejét, és látjuk, hogy az egész életünk alakulása csak rajtunk múlik, akkor úgy tűnik, már nincs több akadály: mindenre képesek vagyunk. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a betegség általában figyelmeztetés. Tulajdonságaink, hiányosságaink, lelki beállítottságunk lecsapódása. Például gyenge akaratú embereknél gyakori a hátfájás vagy a gyulladás a szervezetben. A gyulladást meg tudjuk szüntetni, ideig-óráig. Azonban ha a betegség figyelmeztetését nem vesszük komolyan és nem erősítjük meg az akaratunkat, a figyelmeztetés egy idő múlva újra jelentkezik, legtöbb esetben ugyanaz a betegség tér vissza.

Több olyan esetről is hallottam, amikor a csodálatos gyógyulást követő néhány éven belül a betegség visszatért. Talán erről az agykontroll tanfolyamokon és a sikerkönyvekben nem beszélnek, de sajnos tényként kell kezelnünk ezt a lehetőséget is. Hogy ezt meg tudjuk előzni, fel kell tennünk a kérdést magunkban: MIÉRT? Miért alakult ki ez a betegség? Meg kell keresni a lelki hátteret és nagyon komolyan, a legnagyobb önismerettel, amink csak van, meg kell próbálni megváltozni. Ha ezt nem tesszük, számolhatunk azzal, hogy a szervezetünk ismét produkálja azt a betegséget, amelyből már kigyógyítottuk magunkat.

Most nem szeretnék tragédiákról írni, bár sajnos találkoztam elég sok rendkívül szomorú esettel. Maradjunk a hátfájásos példánál. Fáj a hátunk, kissé görbültté válik a tartásunk, nehezen tudunk talpon maradni...  Meghajolunk, összekuporodunk, más szóval összezsugorodunk, semmivé válunk. Azt is mondhatnám, elismerjük, hogy egy "semmi" lettünk és már képtelenek vagyunk tovább lépni vagy egyáltalán megmozdulni. Körbejárva a hátfájás testi tüneteit és a reakciónkat a fájdalomra, észrevehetjük, hogy reagálásaink a fizikai és a lelki hatásokra hasonlóak.

Negatív tulajdonságainkat, rossz életvitelünket talán "észre sem vesszük" , nem foglalkozunk velük. De a belsőnk figyelmeztet: szól halkan, később egyre hangosabban kiabál, megráz minket, belénk csíp, hogy vegyük már észre magunkat! Mi pedig a csípés okozta fájdalomról beszélünk és nem arról, ami ennek az OKA.

Meg akarunk gyógyulni. Ezzel rákényszerülünk arra, hogy meghallgassuk a belsőnk hangját, odafigyeljünk rá és meg is tegyük azt, amire kér. Az egyetlen gond az, hogy nem mindig értjük, hogy belsőnk tulajdonképpen mit akar mondani. E nélkül pedig nem jutunk előbbre. Tudjuk, hogy a gyógyszerek közül a fájdalomcsillapítók csak ideiglenesen hatnak. Azzal viszont kevesen vagyunk tisztában, hogy az agykontroll technikáit használva legtöbb esetben csak a felszínen változtatunk, azaz "fájdalomcsillapítót" szedünk.

Mit kell tennünk? Tegyük azt, amit a tudatalattink mond. Kérdezzük meg a tanácsadóinkat. Például: Miért fáj a bal kezem? Mit akar ezzel üzenni nekem a belsőm? "Egyensúly..." Ha ezt a választ kapjuk, akkor tudjuk, hogy nem vagyunk egyensúlyban. Az egyik oldalunk erős, de a másik törékeny, sebezhető, sőt beteg. (Esetleg sértődékeny... Tanácsadóink megmondják) A túlzott magabiztosság mögött sok esetben valóban beteges kisebbségi érzés van.

Talán már elkerülhetetlenül minden cikkem végére az önismerethez lyukadunk ki. Ahhoz, hogy megtudjuk, min kell változtatnunk, bizony elő kell vennünk ismét az önismeretet. De nem vagyunk magunkra hagyva ebben a kérdésben. Az agykontroll megtanított bennünket arra is, hogy beszélgetni tudjunk a mélyebb tudatunkkal, amit nevezhetünk mély tudatalattinak is. Ő tudja. Sokszor jelképekben válaszol, ahogy az álom is, ezeket a jelképeket meg kell fejtenünk, mert a gyógyulás és a változás legelső lépése a felismerés. A felismerés nehéz munkáját nem lehet kikerülni!


Kategória: Cikkek | Hozzáadta: Evia
Megtekintések száma: 1476 | Helyezés: 0.0/0 | Megosztás: Megosztás a Facebookon

Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]


   Chat  


Üdvözöllek
Keresés
Chat szoba
Thomas Kinkade

Thomas Kinkade
Thomas Kinkade festményei
Álomszép poszterek

Evia mandalák


Csodálatos mandala poszterek papírra és vászonra

Kedvenc linkek

Kedvenc linkjeink megtekintése, linkek ajánlása és feltöltése

Idézeteink

Neked hoztam...

Közérdekű infó

Olyan, az oldalunktól független fontos információk, amelyekről érdemes tudnunk. (Csalások, átverések e-mail vírusok stb.)

Barátaink oldalai
Copyright Evia © 2017