A Világ, ahol élünk...

Becsöngettek hozzám. Egy fiatal, szűzies fiú állt kissé megszeppenve az ajtó előtt, kezében az Őrtorony néhány számát szorongatta. Mellette egy ártatlan tekintetű, méginkább szűzies, szürke és rendkívül szerény megjelenésű lány. Igen, ők voltak. Volt náluk egy aktatáska, erről már tudtam előre, hogy ott lapul a Biblia, több példányban is.
- Gyertek be - mondtam. Mindketten felkapták a fejüket, mert ritkán fordul elő, hogy a folyosónál beljebb jutnak egy ismeretlen helyen.
Beengedtem őket részben, mert megszántam őket, de volt egy olyan tervem is, hogy talán sikerül valamennyire felébresztenem és gondolkodásra bírnom őket. A tervem nem sikerült, bár később egy halvány remény-foszlány megjelent bennem ezt illetően, de valószínű, hogy visszatérve a közösségükhöz, minden "bűnös" gondolatot kipucoltak (kimostak) az agyukból.
Meg akartam ismerni őket, rá akartam jönni arra, hogy miféle kényszeres erő tartja fogva gondolkodásukat és szabad akaratukat. Meg kellett tudnom, hogy hol van az a pont, ahol képesek lehetnek visszabillenni a valóságba, ahol már a saját gondolataikat használhatják a beidomítottak helyett.
Nehéz dolgom volt. Egyetlen kérdésem akadt csupán, amelyre a válaszuk nem az volt, hogy "várj, megnézem a Bibliában", hanem az, hogy "nem, nem kérünk kávét. Nem élünk semmilyen doppingoló vagy hallucinogén szerekkel"
Szóval igen kemény munkával sem sikerült kiszednem válaszokat belőlük a kérdéseimre. Kipirult arccal, boldogan "segítettek a megértésben", vezetgettek előre, de nem vették észre, hogy a kérdéseimre valós választ képtelenek voltak adni. Valahol mindig elcsúsztak.
Az első kérdésem az volt, hogy miért kellett megölni Kánaán népét. A válasz, mert a zsidóknak kellett odaköltözködniük. S hogy ezt ők nem tartják-e erőszakos és igazságtalan tettnek, a válaszuk az volt, hogy nem, mert Jehova akarta így. Egy kicsit lerövidítettem a válaszok lényegét, ugyanis tényleg minden kérdésemre egy idézet volt a Bibliából. Ezt az idézetet el is magyarázták néha szó szerint, néha pedig kiforgatva annak tartalmát. Az őslakosok kiirtásának tényén nincs mit magyarázni. Így van és kész. Egy szóviccet használtam, amit csak én tartottam poénnak: "A Biblia sem szentírás"
- De az, mondták - le van írva... - és felolvasták az erről szóló bekezdést.
- Egy tételt nem bizonyíthatsz önmagából.
- Valóban nem, de rögtön megérted - és egy másik helyről felolvastak egy másik bekezdést.
Nem értettem meg.
Sokat beszélgettünk számukra igen fontos dolgokról, számomra pedig ugyanazt mondtuk el százféleképpen. Azt a kérésemet, hogy tegyék le csak öt percre a Bibliát és próbáljanak saját gondolataikból választ adni, határozottan megtagadták.

Megfigyeltem őket, megtapasztaltam a korlátokat. Egyetlen alkalom volt, amikor a fiú szemében valami kíváncsiság-szerű fény megcsillant. Ez akkor történt, amikor arról beszélgettünk, hogy mindenki testben támad fel, ugyanazt a testet kapja vissza, mint amit halálakor elhagyott. A hamvasztás nem nagy gond, vissza lehet alakítani a molekulákat. A kannibál sejtjeit is el lehet választani az áldozatétól. Van azonban egy apró gond. Az anyagi részecskék átalakulásakor új életek születnek. A többezer éves holttest sejtjeit a természet már régen felhasználta, új életek születtek belőle. Ha nem így lenne, bolygónk már alaposan felpuffadt volna... (Az energiamegmaradás törvénye nincs a Bibliában, tehát ezzel nem vagdalkozhatok) Elárulom a választ erre az ostoba kérdésemre: "Hát ha nincsenek meg azok a sejtek, akkor azok régi tulajdonosai egy teljesen új testet kapnak"

Sokan úgy félnek tőlük, mint a tűztől. Jehovista vendégeim is elmondták nekem, hogy milyen sokszor megalázzák őket, amikor az utcán embereket szólítanak meg, (csak a kötelességüket végzik), és mintha csak tolvajok lennének, az addig békés járókelők azonnal ordítozni kezdenek, rendőrrel fenyegetőznek. Félnek. De miért?

Az egyszerű ember nincs hozzászokva a csavaros gondolkodáshoz. Éli az életét, ösztönösen használja a szabad akaratát. Az embernek szokása a szabadság. A szabadság egy olyan kincs, amelyért az életünket is feláldozzuk. A szekta tagjai nem szabadok. Zombiként viselkednek, lemondanak a szabad akaratról, az önálló gondolatokról a túlvilági jutalomért cserébe. Egy hálót vonnak az áldozataik köré. Ez a háló a szekta logikája szerint van elkészítve. A logikájukban számos hiba van, másképpen nem működne, hiszen nem logikus!
Ha ezt a logikát valaki nem képes átlátni, és nem találja meg benne a hibákat, csapdába kerül. Ezért menekül előle.

Azért tartom fanatizmusnak és nem eszmének, mert nem építkezik, nem fejlődik. Nem gondolkodik. Saját magáról mond le. Nem felfelé törekszik, hanem süllyed. Mindent lerombol, ami az ember identitásához tartozik azzal, hogy elveszi az ember legfőbb kincsét: a szabad gondolkodást és a szabad akaratot.