Egyszerű kérdés és egyszerű válasz: Az emberek nem jók vagy rosszak; pontosan olyanok, amilyennek látni akarjuk őket...
A kérdés nagyon egyszerű, és bár filozófusok ezrei gondolkodtak már rajta, a válasz sem bonyolult: pontosan olyanok, amilyennek akarjuk, hogy legyenek...
Egy példával szeretném igazolni a fenti rövidke magyarázatomat. Képzelj el egy virágoskertet, tele különböző virágokkal. Ha nagyon szereted a rózsát, azt fogod mondani: "Milyen szép kert, és mennyi rózsa van benne!" Ha irritál a szegfű, rá sem bírsz nézni, akkor azt mondhatod: "Milyen kár, hogy ebben a kertben túl sok a szegfű, elrontja az egész hangulatát" Az, hogy milyennek látod a kertet, attól függ, hogy melyik virágot kedveled és melyiket nem. Ha békés ember vagy, nem fog zavarni a gaz a kertben, ha pedig szőrszálhasogató, akkor minden apró hibára felfigyelsz, és így nem látod meg a kert valódi szépségét.
Az emberek jók és gonoszak, türelmetlenek és béketűrők. Sokféle, ellentmondásos tulajdonságokkal rendelkezünk, de mindegyik megvan bennünk. Nem mondhatjuk azt, hogy "létezik a hazugság, de bennem ez a tulajdonság egyáltalán nincs meg". A Sci-fi írok sokszor eljátszadoznak azzal a gondolattal, hogy egy másik dimenzióba helyeznek át embereket, ahol a külső szituációk teljesen mások, és az emberek hasonmásai is másfajta tulajdonságokkal rendelkeznek, mintha nem is ők lennének. A külvilág képes arra, hogy átalakítson bennünket, akár rossz irányba is. De hogy mi a rossz irány és mi a helyes, azt nem tudjuk akkor sem, ha olyan egyértelműnek tűnik minden. Legtöbbször a hibáink által szerzünk képességet a fejlődésre. Ezért néha úgy is gondoljuk, hogy nincsenek hibák. Amit tettünk, jól tettük. - Fizikai aggyal gondolkodunk, meghatározott törvények szerint. A törvényeink mondják ki azt, hogy valaki gyilkos vagy hős... Háborúban ölni érdem, békében főben járó bűn. Nos igen, a törvényeink kacifántosak, olykor igazságtalanok és nem követik a személyes fejlődésünket. Erre már régen rájöttünk, és igyekszünk saját törvényeket kitalálni magunknak. Ez nehezebb munka, mint azt képzeljük. Meg kell felelnünk valaminek... A külvilágnak? Vagy saját magunknak? Talán legegyszerűbb dolog egy szektához csapódni, és a vallás törvényeit betartani. Igen, ideig óráig. Hosszú távon érezzük a saját törvények hiányát akkor is, ha megpróbálunk szolgaként avagy bábuként viselkedni és parancsokat végrehajtani. Pedig az Univerzum legelső és legfőbb parancsa: Fejlődj! Fejlődj, mert az Univerzumot akadályozod, ha nem teszed!
Visszakanyarodva a kérdésünkhöz: Milyenek az emberek?, talán mégis azt kellene válaszolnunk, hogy fejlődés alatt vannak. S hogy ki rakott többet az Univerzum asztalára és ki kevesebbet, azt mi nem mondhatjuk meg. Választ csak saját magunkról tudunk mondani (bár az is nehéz, mert az önismeret hiánya nagyon át tudja alakítani a saját tükrünket). Másokban észrevesszük a hibákat nagyon hamar (persze, ahhoz nem kell önismeret), ki is mondhatjuk azokat... de hogy az a másik ember honnan indult és mennyit haladt idáig, mennyit dolgozott érte, azt nem látjuk.
A segítőkészség mindenkiben megvan. A legelső szituációra máris előjön belőlünk. Biztosan voltál már olyan helyzetben, hogy az utcán eligazítást vagy egy internetes fórumon segítséget kértél. Ha pedig nem, akkor is láthattad, hogy a külvilág tele van segítő emberekkel. Ez is szeretet.
Miért segítünk? Lehet, hogy önzésből, mert azt akarjuk, hogy pozitív kép alakuljon ki rólunk másokban vagy így akarunk népszerűbbek lenni. ... Igen, magyarázhatjuk a dolgot, de ez is nézőpont kérdése. Azt akarjuk, hogy szeressenek minket, de ne tagadjuk le: ez azt jelenti, hogy mi is szeretni akarunk!
Közeledik a Karácsony. Ebben az időszakban kell megtisztítani a lelkünket, elfogadni másokat és őszintévé válni saját magunkhoz és az Univerzumhoz. A szeretetet senkiből nem lehet kipréselni, hiába is mondjuk a másiknak: "szeress!", ez így nem működik. A szeretet az elfogadással kezdődik. Tele vagyunk hibákkal, "gazokkal", de ugyanabban a kertben virágok is nyílnak. Ahhoz, hogy szerethessük az embert, meg kell látnunk a szépségét. A szépséget pedig először saját magunkban tudjuk megtapasztalni, és ha ezt nem tesszük, soha nem fogjuk meglátni sem magunkban sem senkiben ezen a világon.
Evia 
Egyszerű kérdés és egyszerű válasz: Az emberek nem jók vagy rosszak; pontosan olyanok, amilyennek látni akarjuk őket...
Chat 
