Márai Sándor: Mennyből az angyal (énekel: Varga Miklós)
2010-06-23, 18:58
Márai Sándor versét Varga Miklós énekli. 1956-ról szól. Megrázó élmény.
Mennyből az angyal - menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda,
ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem
csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak
fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj
hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd
szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne
beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg
házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír
zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró
villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert
ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben
égni kezdett És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi,
nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez,
soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem
cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember
előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki
háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc
ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette
és vérét itta - Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá
senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint
Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta,
vagy Angyal hozta - Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit
is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az
éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép
lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról, Papok papolnak
bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És
minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért
nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért,
hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."
Nem
érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért
remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most
sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És
kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik - Ők,
akik örökségbe kapták -: Ilyen nagy dolog a Szabadság?...
Angyal,
vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak
ők már néhányszor - a gyermek, a szamár, a pásztor - Az alomban, a
jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők
vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a
hajnal, Mondd meg nekik - mennyből az angyal.
Evia 
Chat 
