Ne félj, csak szellemed vesz, De tested megmarad, mint múmia, Kíváncsisága iskolás fiúknak, Torz arculattal, melyről elmosódott Az írás, szolga volt-e, vagy parancsolt. (Lucifer, Ember Tragédiája)
Az emberi lét legnagyobb félelme az elmúlás. Alkotni, alkotni, hogy ne legyek halandó... A beteljesedés azonban nem jön el, és minél többet kortyolunk a népszerűség italából, annál nagyobb lesz a szomjunk.
Ne félj, csak szellemed vesz, De tested megmarad, mint múmia, Kíváncsisága iskolás fiúknak, Torz arculattal, melyről elmosódott Az írás, szolga volt-e, vagy parancsolt. (Lucifer, Ember Tragédiája)
Az alábbi dal egy őszinte sikoly az elmúlástól való rettegésről. Egy segélykiáltása az embernek. S hogy mi ebben az üzenet? Annyi: VAGYOK! EMLÉKEZZ RÁM, HOGY LEGYEK.
Dalszöveg Hallgasd az üzenetet, Rögzítsd, most te vagy a magnó! Túlél az üzenetem, Túlél a szalagon minden szó.
Túlél a betonerőd, Túlél egy műanyagzacskó, Túlél az üzenetem, Rögzíts, hogy ne legyek halandó!
Trónom egy lopott szék, Kinevet az öröklét, Nagyságom elveszett, Sárból gyúrtak, attól szenvedek.
Túlél a sörösüveg, Túlél a falon a kampó, Túlél egy gumidarab, Ments meg, hogy ne legyek halandó!
Trónom egy lopott szék, Ennyi volt az örökség, Minden más elveszett, Sárból gyúrtak, attól szenvedek.
Túlél a betonerőd, Túlél egy műanyagzacskó, Rögzítsd az üzenetem, Ments meg, hogy ne legyek halandó!
Trónom egy lopott szék, Kinevet az öröklét, Nagyságom elveszett, Sárból gyúrtak, attól szenvedek.
Evia 
Chat 
