A Világ, ahol élünk...

Az angyalok létezéséről, létezésük módjáról sokféle véleményt hallottunk már. Talán mi magunk nem is tudjuk eldönteni, hogy mit kezdjünk ezzel a "jelenséggel", a mostanában divatossá vált angyal fogalommal. Mindenesetre érdemes elgondolkodni rajta, a tapasztalatainkra és az intuíciónkra támaszkodva. A vak hit mindig zsákutca, akkor is, ha Istenről, a vallásról vagy bármiféle ezoterikus tanról van szó. Szeretném megosztani veletek azt, amire saját következtetéseim alapján jutottam.

A kérdés nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában ahhoz, hogy választ találjunk, egészen az alapokig kell lemennünk, ami azt jelenti, hogy mindent, amit tanultunk vagy hallottunk róluk, tegyük egy kicsit félre és próbáljuk meg lelkünk legmélyén keresni a választ.

Amikor a fiam kicsi volt, kapott tőlem egy plüss egeret. Elneveztük Egérkének. A fiam nagyon szerette. Sokat meséltem neki egérke történetéről... Meséket, de a gyermeki léleknek van olyan területe, ahol a mesék valóságosak. Persze azért ő nagyon is tudta, hogy ezek mesék... Aztán egyszer azt mondta nekem (váratlanul, a buszon utaztunk): "Anyu! Én hiszem, hogy Egérke él!" Azt válaszoltam neki, hogy igazad van, fiam. Minden létezik, amiben hiszünk. Mi adunk életet neki. Egérke él, belül a fiam tudatában. És különben is, kinek van joga megmondani, hogy mi létezik és mi nem?

Amiben hiszel, az létezik. Talán egy másik létsíkon, talán a tudatodban, talán az álmaidban, talán mindannyiunk álmában. Volt olyan időszaka az emberiségnek, amikor a filozófus megkérdőjelezte a saját létét is. Aztán azt mondta, "Gondolkodom, tehát vagyok" A saját létünkben legalább már hiszünk.

A minket körülvevő láthatatlan világról csak azt tudjuk, amit legbelül megérzünk belőle. Kialakult az évezredek alatt egy közös "megérzés" a szellemi hierarchiákról. Nevezhetjük energia csoportoknak is, vagy összetartó szeretet-rezgésnek, vagy akár angyaloknak. Isten sem egy szakállas öregember, hanem az Élet egységes lelke, akit megszemélyesítve így is lehet hívni: Szeretet. (Ahogy Dante mondta: "a Szeretet, mely mozgat Napot és minden Csillagot")

Az elbagatellizált, leegyszerűsített, hétköznapi nyelvre átírt, személyre szabott angyalokban nem hiszek. Egy nem fizikai dimenzió lényei nem fognak fizikai emberként viselkedni, nem fogják a kicsinyes szokásainkat átvenni, ez nem tulajdonságuk. A szárny szimbólum, a szabadságot, a határtalanságot, az Égben való közlekedést jelképezi. (Az Ég itt azt jelenti, hogy nem Föld, hanem azon túli) Buta és földhözragadt gondolkodás úgy elképzelni egy nálunk jóval fejlettebb szinten lévő létezést, ami pont a mi szokásainkat követi.

Istent akkor találod meg, ha önmagadba nézel. Belül van és nem kívül. Minél mélyebbre tekintesz önmagadba, annál közelebb vagy az "egységhez" Már a legelső szinteken is hatalmas intuitív és telepatikus élményekben lehet részed, mert ahogy haladsz befelé, úgy közeledsz az embertársaidhoz (megérzed a gondolatukat), aztán még mélyebbre, végül elérsz a "forráshoz". Ez nem a mi dimenziónkhoz tartozik, nem is baj, hogy rejtve van előlünk a megértése. A feladatainkat a saját közegünkben kell elvégeznünk, egy tágabb tudattal erre nem lennénk képesek.

Valamikor fél évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a tudatalatti mély bölcsességemtől (mindenkinek van ilyen) megkérdezem, hogy kik is azok az angyalok, mit jelent ez az egész. A válasz nagyon egyszerű volt, és én megértettem:

A híd számomra azt jelenti, hogy ahogy haladunk egyre beljebb önmagunkba, az isteni szféra felé, nem tudunk abba közvetlenül eljutni, mert testileg és a világunk felépítése szerint nem férünk bele. Ezért van egy híd, egy fordító (átkódoló) sík, ami már nem emberi, de még nem isteni. És ami a legérdekesebb: ez nem jelenti azt, hogy ők nem lények, esetleg személyek. A hierarchia részei éppúgy, mint mi. Mi úgy gondoljuk, hogy nekünk van egónk, Istennek pedig nincs. Az angyalok tele vannak jósággal, szeretettel, ez azt sugallja számunkra, hogy olyan egóval biztos, hogy nem rendelkeznek, mint mi, de ugyanakkor sejtjük azt is, hogy távol állnak az isteni tökéletességtől.

A számunkra alig ismert, szellemi világ lényei, avagy alakjai megérdemelnek annyi tiszteletet, hogy nem egyszerűsítjük le őket korlátolt, fizikai agyunkhoz és emberi szokásainkhoz. - Mégis segítenek, mert a szellemi dimenzióhoz eljutnak a vágyaink, akkor is, ha angyalokhoz imádkozunk, és akkor is, ha agykontrollal vagy a Titok technikáival juttatjuk el a sóhajainkat. (A hála és a köszönet mindenképpen megilleti a segítő lényeket, angyalokat, szenteket, Istent, energiákat, nevezd bárhogy őket) Én ha imádkozom, mindig Istenhez szólok, mert ő a hierarchia csúcsa, és benne van a legtöbb szeretet.