A Világ, ahol élünk...

Gasparetto, a két kézzel és lábbal festő művész

Louis Gasparetto brazil klinikai pszichológus a kreatív médiumitás egyik legjelentősebb gyakorlója. Gasparetto festő médiumként szinte egyedülálló módon készít képeket, a legkülönfélébb stílusokban "idézve meg" elhunyt festőművészeket. Ezek az alkotások transzállapotban születnek, ilyenkor Gasparetto szeme többnyire csukva van, a festményeket pedig festékbe mártott ujjal gyakorlatilag vakon hozza létre.

Rendkívüli képességekkel rendelkezik

Szintén példa nélküli jelenség az is, hogy egyszerre nemcsak két kézzel, de esetenként mindkét kezével és mindkét lábával is képes egyidejűleg különböző képeket festeni, amit eddig csak nála figyeltek meg.

Képei rendkívüli gyorsasággal készülnek el, átlagosan pár perc alatt, de előfordult, hogy egy komoly kivitelű festménye ötven másodperc alatt született meg. Ez a képtelennek tűnő sebesség a kreatív médiumoknál a legkülönfélébb műfajokban is jellemzőnek nevezhető, például az író médiumok pár óra alatt terjedelmes regényeket is képesek lejegyezni. Gasparettónál - a róla készült dokumentum felvételeken is jól láthatóan - a transzállapot rángásszerűen gyors végtagmozgásokat eredményez, ezek azonban teljes mértékben koordináltak, dacára, hogy említett módon, az eredményességet szemmel nem kontrollálja.

A hitetlenkedőknek nyilvános bemutatókat tart

Louis Gasparetto, aki ezen a módon eddig közel tízezer képet készített, szkeptikusok jelenlétében is rendszeresen tart nyilvános bemutatókat, a művek sajátos elkészítési módjával kapcsolatosan így semmiféle csalásra utaló gyanú nem merülhet fel. Függetlenül a festmények túlvilági eredetének kérdésétől, az alkotás ilyen módja pszichológiailag és fiziológiailag is nehezen magyarázható, a tudatműködések extrém jellege emellett a paranormális képességek közreműködését is felveti.

Gasparetto képeinek másik megdöbbentô vonása, hogy ismert - már nem élő - festők stílusában készülnek, gyakran a művészek aláírásával egyetemben. Gasparetto szerint Picasso, Toulouse-Lautrec, Modigliani és más festők egész egyszerűen rajta keresztül nyilvánulnak meg, ilyenkor a teste a túlvilági lelkek számára pusztán eszközül szolgál. Noha ez a felfogás a spirituális és ezoterikus körökben magától értetődőnek számít, egyértelmű tudományos bizonyíték nem található rá, így, mint általában a túlvilághitek, inkább szemléleti kérdéssé tehető.

Festő, zenei, sőt író médiumok is léteznek

Louis Gasparettóhoz hasonló képességű festő médiumként sokat vizsgálták az angol Matthew Manningot, zenei médiumként például Rosemary Brownt, de író médiumként ide sorolhatjuk akár a "Seth-könyvek" lejegyzőjét, Jane Robertset is.

A parapszichológiai kutatások százötven évvel ezelőtt éppen a médiumi vizsgálatokkal vették kezdetüket. Ennek az időszaknak a médiumitáson és a túlvilági teóriákon jóval túlmutató eredményeket köszönhetünk, így az érzékszerveken túli észlelések és a pszichokinézis paranormális képességeinek feltérképezését, valamint a tudatállapotok és a pszi jelenségek összefüggéseinek mélyebb megértését. A Gasparettóhoz hasonló médiumok azonban újra és újra elgondolkodásra késztetik a szkeptikusabb pszi-kutatókat is arról, hogy tudatműködéseink egy nagyobb, testen túli dimenzióban is értelmezhetők.

A cikk idáig tartott. Íme egy videó, ahol munka közben látjuk a médiumot

És egy másik, francia nyelvű (kicsit hangos) bemutató Gasparetto képességeiről

Saját véleményem szerint ezek a röptében és valóban látványosan készített rajzok és festmények korántsem akkora alkotások, mint ha a "megidézett" festők kezeiből kerültek volna ki. A médium - sejtéseim szerint - valamiféle energiarezgést, mágneses mezőt (lásd Élő Mátrix) képes leérzékelni. Ezekben a mezőkben tárolva van valamennyi a nagy festők rezgéseiből is, de ezek csak itt maradt sugarak, korántsem tartalmazzák az eredeti művészek teljes tehetségét és zsenialitását. Maradványok, mint (elnézést a hasonlatért) egy finom ebéd illata, amikor az étel már elfogyott az asztalról, de a levegőben még maradtak molekulái, nem szívódtak fel teljesen. Ezeket az illatokat vagyunk képesek szaglással leérzékelni, de az ételből már nem tudunk enni, mert az már elfogyott.