A Világ, ahol élünk...

A Media Arts Group sikere Thomas Kinkade (1958) nevéhez fűződik. Kinkade a nyolcvanas évek elején „robbant be” a kaliforniai műkereskedelem élvonalába keresztény indíttatású, misztikus képeivel. Aszketikus önfegyelemmel eltekintek a képek hermeneutikai elemzésétől, a művek reprodukciói minden bizonnyal magukért beszélnek. Azt mindenesetre már most leszögezhetjük, hogy hazánk szülötte, Szász Endre avantgárd nagymester a kaliforniai piktorhoz képest. 1989-ben alapította Lightpost Publishing néven első cégét, mely műveinek terjesztését hivatott szolgálni. A Lightpost Publishing képezte a Media Arts Group bázisát, mely öt év kemény munkája után, egy lényegesen dinamikusabb rendszert használva, elkezdte ontani a zöld hasú disznókat. Kinkade kereskedelmi védjegye a „Painter of Light™", azaz a „Fény Festője” lett. Ezt a logót találjuk a http://www.thomaskinkade.com nyitó oldalán is, mely „hivatalos” site-ként felvonultatja az e-commerce teljes arzenálját. Az interaktív katalógus böngészése közben megtudhatunk minden apró részletet az alkotóról. A lényeg, hogy Thomas, ez a szimpatikus, életerős férfiember csak a családjának él, hazaszerető, keresztény állampolgár, aki minden képében elrejti feleségének monogramját, s így minden vászon - amellett, hogy a remény, a hit és a szeretet örökérvényű szimbóluma - egyben szerelmes levél is. A „mission” világos, érthető. Aki részesülni szeretne a „Fény"-ből, azaz minden vágya, hogy egy Kinkade lógjon a nappalijában, könnyűszerrel becserkészhet egyet a 350 T.K. Gallery egyikében. A terjesztési rendszer az AmWay és a hasonszőrűek révén Magyarországon is ismerős. A galériák, azaz regionális központok mellett 4500 dealert foglalkoztatnak, akik megfelelő tréning után (T.K. életrajza oda-vissza, mi a különbség az olajfestmény és egy reprodukció között, stb.) jogosultak némi zsebpénzhez jutni, ha sikerült elpasszolniuk valamit. Miután a cég dinamikus terjeszkedik, az érdeklődőknek csak egy motivációs levelet, valamint egy cv-t kell eljuttatniuk az „Osszuk meg a Fényt” ügyosztályra (Share the Light Department) és pikk-pakk nemzetközi dealer-ré válhatnak. A rendszer másik jellegzetessége, hogy kizárólag reprodukciókat, illetve ajándéktárgyakat, könyveket, naptárakat forgalmaz, tíz és tizenötezer dollár közötti árakon. Az olajnyomatok, litográfiák Kinkade szignóját viselik ugyan, de maguk a festmények nem kerülnek forgalomba, hanem utazó kiállítás formájában járják az Államokat.

A Media Arts Group immár tíz éve pörgeti Kinkade nevét, így lassan ideje volt, hogy Amerika „leggyűjtöttebb” élő művésze (most collected living artist) mellett újabb „brand"-ekkel frissítsenek a kínálaton. A „Fény Mesterei” galériákban (Masters of Light Galleries) megtalálhatjuk Kinkade méltó vetélytársainak munkáit is. Így megismerhetjük a „Napfény Világát", Howard Behrens révén (A World of Sunlight™), míg a „Felfedezés Szellemét” Robert Lyn Nelson (The Spirit of Discovery), a kortárs tengerészeti művészet (modern marine art movement) nagy alakja közvetíti számunkra.

Míg nem ismertem Kinkade képeit, fájón távolinak éreztem vágyaim végső célját. Most azonban könnyebb a dolgom. Kinkade lehozta nekem - ha nem is a csillagokat az égből -, a Csoda egy kis darabkáját, s nekem nincs egyéb dolgom, mint ámulni és bámulni. Képeit nézvén Tündérországban találom magam, annak is leges legszebbik szegletében, és néhány pillanatig, percig, óráig semmi sem fáj. Csordultig telít a boldogság, az öröm, a szépség, mindaz az érzelem, melyekbe Kinkade az ecsetjét mártotta, midőn nekilátott, hogy piros masnival átkötve, lenyűgöző díszcsomagolásban átnyújtsa nekünk legújabb álmát.

Míg nem ismertem Kinkade képeit, s velük lelke egy darabját, szentül hittem, hogy álmom gyerekes ábránd csupán, annyira giccses, annyira mesebeli, hogy élő ember elképzelni sem tud hasonlót – rajtam kívül persze. Rajtam kívül, aki örökre és visszavonhatatlanul, megszállottan hiszek a mesékben, az emberi jóságban, a szeretetben, egyszóval minden gyerekes, utópisztikus dologban, amin mások csak kacagnak, s hogy megmutassák, mennyire komolyan vesznek engem, még legyintenek is mellé egyet.

Igen, ez az az ország, ahol élni vágyom én is. Ez az az ország, ahol élni egyáltalán érdemes. Ez az az ország, amit anno a Jóisten az embernek elképzelt, s minden bizonnyal meg is teremtett, csak időközben mi, az anyagi javakat pukkadásig habzsoló, egymást vakon eltaposó Ádámok és Évák leromboltunk mindent.

Míg nem ismertem Kinkade képeit, az én álomországom valami nagyon távoli, örökre elérhetetlen helynek tűnt, ahová sóvárogva vágyik a lelkem, ahol - tudom -, minden gond és baj lehullik rólam, mint a tűző napon száradó iszapbirkózóról a repedező sár.

A romantikus, magastetős meseházak rajongóinak figyelmébe ajánlom Thomas Kinkade festményeit. Sokszor találkozhatunk e vidéki házakkal, városkákkal, kertrészletekkel, hidakkal a Kinkade képeslapokon, naptárakon.

A mai modern impresszionista festők egyik jeles képviselője a kaliforniai Thomas Kinkade. Festményeiben fontos szerepet kap a fény, így azok nosztalgiát, békét és nyugalmat árasztanak.

Thomas Kinkade, Amerika egyik ünnepelt festője.

Az amerikai vidéki hangulathoz hozzátartoztak Thomas Kinkade képei is. Cindy évekig tanított irodalmat Kaliforniában; ott ismerte meg a helyi festőt. Thomas Kinkade, a fény festője. Kicsit fellengzős. A képei is azok, bennem mégis élénk nyomot hagytak. Giccses kulipintyók, elvadult, tarka kertekkel, szaletlikkel, kacsaúsztatókkal. Naiv, mint egy gyermekmese. Sosem hittem volna, hogy Montereyben realistának fogom tartani - ez az idilli kisváros tényleg ilyen.

Ó, volt idő, mikor még tudtak sírni könyveken,

Thomas Kinkade-et a rajongói a "fény festőjének" nevezik. Minden évszak és minden napszak fényeit hihetetlen érzékenységgel ragadja meg és ülteti át ecsetjével a vásznára. A telet általában esti fényben, ünnepi díszben ábrázolja. Gyakran ülök a képei előtt, és álmodozom arról, hogy milyen lenne a képeiben élni. Szinte látom magam, ahogy szeretteimmel a képein látható befagyott kis tavakon korcsolyázom, vagy ahogy Szentestén együtt sétálunk a falu végén álló kivilágított kis templom felé. Álmaimban a karácsony valahogy úgy néz ki, ahogy az ő képein.

„ A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény. De a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.” (Andersen)